Naná, hogy emlékszem! 1985 nyarán éjjel-nappal az utcán lógtunk. Csapatokba verődve mentünk fagyit enni a szomszéd bisztróba, rongyosra járattuk a tollaslabdát, miközben hatalmas versenyeket vívtunk. Bringáztunk és gumiztunk, fociztunk és bújócskáztunk a hátsó kiskertekben, és állandóan a szomszédban lógtunk. Mindig akadt nekünk is egy tányér ebéd, vagy egy-két szelet süti,...
Hogy teltek a nyarak a nyolcvanas években? Sok-sok sátorozással, fára mászással és gyümölcsszedéssel, Camping kerékpározással és táborozással. És persze a balatoni élményekkel és hétvégi telken lógással, ahol pecsenyére égtünk a napon, miközben retkes lábbal szaladgáltunk a füvön és a veteményesben mosatlan paradicsomot és félig nyers málnát...
Ma véget ért két esztendő. Igen, kettő esztendő, hiszen mi 2020-ban nem egy tanévet zártunk le, hanem a magántanuló csoportunktól és az itt eltöltött két esztendőtől kell...
– Te is a kutyádra vársz?- kérdezi tőlem a pasas a távolból, tétova ácsorgásomat látva.– Nem, én a te kutyádra várok. Hogy elmenjen- válaszolok némi éllel a...
Vajon milyen vágyakat dédelgetünk magunkban, amelyeket olyan jó lenne megvalósítani, de…? De valami miatt soha nem valósulhattak meg, pedig sokszor gondolunk rájuk, ízlelgetjük őket. Eljátsszunk a gondolattal, hogy milyen lenne egyszer szenvedélyesen megmártózni ebben a régi álomban, aztán...
“A zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus...
Amikor apu született, aznap került ki először az Új Szó címlapjára a “Világ proletárjai egyesüljetek” felhívás, és arról adtak hírt az újságok, hogy a csehszlovák nép hálája jeléül szalonkocsit küldött Sztálin generalisszimusznak. Ezen a napon Karády Katalint lehetett hallgatni a Hungáriában, 2 Ft-os belépőjegyért cserébe, és ekkor rendezték meg a...
