Hogy teltek a nyarak a nyolcvanas években? Sok-sok sátorozással, fára mászással és gyümölcsszedéssel, Camping kerékpározással és táborozással. És persze a balatoni élményekkel és hétvégi telken lógással, ahol pecsenyére égtünk a napon, miközben retkes lábbal szaladgáltunk a füvön és a veteményesben mosatlan paradicsomot és félig nyers málnát zabáltunk.
De azért olvastunk is, mert a tévében olyan sok mindent nem tudtunk nézni. Én például ezeket lapozgattam szívesen a nyolcvanas években.
Kedvenc képregényem: Bucó, Szetti, Tacsi
Ennyi idősen én is imádtam a képregényeket!- jegyeztem meg valamelyik nap a fiamnak, akik lelkes Geronimo Silton-rajongó lett.
És akkor hirtelen eszembe jutott a Bucó, Szetti, Tacsi. Emlékeztek még?
Ez egy magyar képregényújság volt, ami 1984. és 1989. között jelent meg Magyarországon, így általános iskolás éveim meghatározó nyári bázisolvasmánya volt.
Kedvenc képregényeimet a közeli ábécében lehetett megvásárolni, és túlzás nélkül mondhatom, hogy rongyosra olvastam valamennyit. Mai szemmel nézve fogalmam sincs, mi ragadott meg ezekben a történetekben, de valóságos megszállottja voltam a BSZT-képregényeknek.
A három név egyébként három kutyust takart: Bucó, egy kan pointer, Szetti, egy ír szetter szuka, Tacsi pedig egy kan tacskó. Később csatlakozott hozzájuk Micike, az uszkár. A három kiskutyus együtt számtalan kalandon ment keresztül: gördeszka-és vitorlásversenyen, FORMULA 1-es megmérettetésen vettek részt, és persze nem hiányozhatott a rivális banda sem a sorozatból -hiszen akkoriban mindannyian az utcán bandázunk mi is.
Közzétette: Bucó, Szetti, Tacsi és a többiek – & nbsp; < "https://www.facebook.com/bucoek/photos/a.413955638639472/1202379413130420/?type=3" > 2017. február 5., vasárnap
A képregény első számait Békési Sándor rajzolta és Marosi László írta. Későbbi illusztrátorai Haui József, illetve Verebics János.
2017-ben pedig újra találkozhattunk kedvenc képregény hőseinkkel, akiknek a kalandjaiból diafilm is készült:
Amiből egy darab soha nem volt elég: Hahota
Ha te is 70-es-80-as évek fordulóján születtél, akkor jó eséllyel forgattad a kezedben a Hahota valamelyik számát. Ennek a korszaknak az elengedhetetlen kelléke volt ez a kicsi, vicces kis kiadvány, amiben számtalan karikatúra, rejtvény és külföldi alkotás (pl. Pif, Herkules, Placid és Múzó) is helyet kapott. No, és rengeteg, de tényleg rengeteg favicc.
Nem szégyellem bevallani, én bizony megszállott Hahota-gyűjtő és színező voltam. Egyébként eszméletlen jó képek voltak benne – ha vissza tudtok emlékezni rájuk -, ami nem csoda, hiszen olyan rajzolók hagyták benne a kezük nyomát, mint például Dargay Attila, Sajdik Ferenc vagy Lehoczki István.
Úgy tudom, idő közben újra megjelentették, de az új kiadványok valahogy nem vonzanak. Félek a csalódástól.
Amit minden nyáron elolvastam: Adrian Mole naplója
“Adrian Mole 13 és 3/4 éves. A Vaslady és Erzsébet királynő Angliájában él – megérthetjük, nem könnyű a dolga egy fiúnak egy nők vezette országban. Szenvedéseiről – és Pandoraval (egy újabb nő, akarom mondani lány) való kapcsolatáról naplót vezet. Ez a könyv naplójának hű másolata”-olvasható annak a regénynek a hátulján, ami miatt kis híján egy életre szóló ellentét alakult ki köztem és kisvárosunk könyvtáros nénije között.
Amikor ugyanis először akartam hazavinni nyári olvasmányként, a könyvtáros néni elsápadt majd elvörösödött és remegő hangon kérdezte, hogy vajon “Édesanyád tud-e róla, hogy EZT a könyvet olvasod?”
Nos, az EZT szót természetesen kellőképp megnyomta-érzékeltetve, hogy itt valami igen súlyos vétség fennforgását gyanítja.
Mivel Sue Townsend könyvei generációm egyik meghatározó olvasmányai voltak, amiket értelemszerűen muszáj volt elolvasnom, így kellően acélos hangon válaszoltam, hogy természetesen anyukám tud róla.
Az Adrian Mole-könyvek amolyan igazi hangosan röhögős kamaszolvasmányok voltak számomra egy pattanásos, kontrollmániás, intovertált srácról, akinek létét nemcsak a reménytelen szerelem, hanem komplexusos családja is megnehezíti. Persze nem emiatt féltett tőle a könyvtáros néni, hanem a kissé pikáns részletek miatt, amelyek csak még izgalmasabbá tették ezt a tiltott gyümölcsöt számomra.
Ti milyen újságokra, olvasmányokra emlékeztek a nyolcvanas évekből?
(A nyitókép a szerző tulajdona!)