Amikor apu született, aznap került ki először az Új Szó címlapjára a “Világ proletárjai egyesüljetek” felhívás, és arról adtak hírt az újságok, hogy a csehszlovák nép hálája jeléül szalonkocsit küldött Sztálin generalisszimusznak. Ezen a napon Karády Katalint lehetett hallgatni a Hungáriában, 2 Ft-os belépőjegyért cserébe, és ekkor rendezték meg a Forma 1 első brit nagydíjat is.
Apu, amióta csak ismerem, azt tanította nekünk, hogy “Magad uram, ha szolgád nincs”, és ehhez ő is mindig hű volt. Amikor a kocsi tetőcsomagtartóról visszacsapódó gumipók megsebezte az arcát, a műtét után megoldotta okosban a varratszedést. Magának.
Nálunk nem volt vita tárgya, hogy tapétázni, betonozni, traktorkereket cserélni vagy Indesit mosógépet csapágyazni ugyanúgy illik egy leánygyermeknek is, és ha kissé húztuk a szánkat, akkor mindig elhangzott a “Tapolcai temető olyan gyerekekkel van tele, akik…” (és itt jött a vitatott tevékenységek felsorolása). Amikor nyaralni mentünk, akkor simán befért még egy sarokköszörű is a bőröndök mellé, mert ki tudja, mikor lehet rá szükség.
Nos, apu a praktikum embere, ezért emberemlékezet óta mindig volt otthon:
- gesztenyepüré (több kilónyi) és tojás (több tálcányi), nehogy éhen haljunk
- millió műanyag doboz, több kilométernyi alufólia (hogy legyen mibe csomagolni nehéz időkre a kaját)
- tökéletesen felszerelt varrós doboz mindenféle cipzárral és gombbal
- éles konyhai kések és tökéletes ollók (mert nincs annál bosszantóbb, ha ilyesmivel tököl az ember)
- WD40 (Van olyan háztartás, ahol ez hiányzik?)
- Ultraderm zsíroldó (ezzel alkatrészt, ékszert és kezet is tökéletesre lehet tisztítani)
Apu a praktikum jegyében az udvarlóinkat is mindig tesztelte, és a bemutatkozó találka után befogta őket téglát pakolni vagy utánfutót festeni. Mert azért úgy illik az, hogy a lányai jövendőbelijei értsenek ilyen hétköznapi dolgokhoz is. Amikor egyikünk udvarlója először volt nálunk este, bejött a szobába, majd diszkréten kitessékelte ezekkel a szavakkal: “Most nincs nálunk alvás, itt laksz a közelben”
Apu szerint a pontosságnál nincs nagyobb erény, így nem csoda, hogy a rádiógyűjtés mellett az órák megszállottja volt, és precíz pontosságot várt el tőlünk is.
Hozzánk már a nyolcvanas években beköltözött a technika: elsőként volt telefonunk, aztán Videoton TV Computerünk, kazettás magnónk és eszméletlen menő walkmanjaink, amit Bécsből szerzett. Mert apu szerint haladni kell a korral, ezért bármennyire is tiltakoztam, még a rendszerváltás előtt beíratott egy számítástechnikai tanfolyamra.
Szerintem apu aranyköpéseiből simán összedobna több kötetnyit a Larousse, én mégis a téli szánkózásokról és nyári kalandos sátorozásokról mesélnék az utókornak legszívesebben.
Isten éltessen, apa!