Szülni csak pontosan (csendben) szépen (nappal), ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!
Ideje felkötni a gatyákat (vagy szoknyákat?), lányok és asszonyok! Egy tervezet szerint ugyanis a kisvárosi kórházakban csak nappal lehetne szülni, ügyeleti időben a megyei kórházba kellene menniük a kismamáknak.
Szerintem a rutinos nőknek sajnos már a szemük sem rebben a hír hallatán. Sokféle tapasztalatot gyűjthettünk az elmúlt évtizedekben arról, hogy a várandósságunk és a szülésünk óramű pontossággal volt (van) időzítve. Orvoshoz, időpontokhoz, szabadidős tevékenységekhez, elavult hiedelmekhez és bebetonozott protokollhoz.
16 éve történt, hogy amikor a kórházi kivizsgálás után elérkezett az elbocsájtásom napja, közölték, hogy a fogadott dokim nem érhető el, így a zárójelentésemre várni kellene. Valóban nem bírtam utolérni én sem telefonon (mint később elárulta, teniszezett), így kijelentették, hogy természetesen ÍGY nem mehetek el. Hát, hogyne! (“Saját felelősségre távozott!”-vésték fel a papírjaimra).
Amikor kiírták a császármetszésem időpontját, az anesztes dokihoz kellett az egészet igazítani, merthogy az nem volt az intézményben, és az orvosom a másik munkahelyéről hívta át. Így aznap három időpontot is megjelöltem a férjemnek, mire estére meglett a szakember és végre az időpont is. Nem mellesleg az első gyerekünk is. Nem is értem, miért is kell erősen kotorásznom az emlékeimben, hogy csodálattal nosztalgiázzak, amikor az első szülésemre gondolok.
Persze az is emlékezetes volt, amikor a kórházi tartózkodásom idején sokadjára kellett volna felfeküdnöm a vizsgálószékbe egy délelőtt folyamán, és meg mertem kérdezni, hogy miért. A főnővér villámgyorsan helyretett: “Itt így szokás, ha vizit van. A professzor úr IS végigvizsgál mindenkit”. Ott sorakoztunk a folyosón, mint a birkák, és mi még hálásak lehettünk, hogy legalább lehetett rajtunk bugyi, miközben várakoztunk, nem úgy, mint a békéscsabai kórházban (Sztori ITT)
Értitek?
45 évesen, és 16 év távlatából már biztosan másképp csinálnám! Bár erre most azt reagálná egy rutinos orvos, hogy öreg vagyok már a szüléshez.
Közben csak halkan jegyzem meg, hogy a szülés egyébként egy pompásan kitalált, természetes folyamat, aminek a csodáját át kellene élnünk! Állítólag. Arról nem is beszélve, hogy a várandósság és egy gyermek megszületése egy piszok érzékeny történet, ami azonnal rezonál a legapróbb szorongásra, aggodalomra és negatív környezeti hatásra.
De sebaj! Minek is találták volna ki a modern kor vívmányait, ha nem arra, hogy óramű pontosan szülhessünk?
Hajrá, burokrepesztés, üdv, oxytocin! Mindenki igazítsa be az óráját! Hamarosan megtanulunk csak nappal szülni!
Szerintem ez is érdekelni fog
Ne maradj le! Pattanj be te is az Ez egy chopper, édes! Facebook oldalának követői mellé!