Mit kíván a magyar nemzet? Háztartási könyvet, napi kamrarevíziót és legfőképp: takarékosságot.
És kiknek a dolga mindezt felügyelni? Természetesen a nőké.
Mostanság, a közösségi médiában barangolva azt tapasztalom, hogy a spórolós, bravúros beosztó, minimalizmust éltető, rezsicsökkentés csökkentésére felkészülő közösségek szinte kizárólag nőkből állnak.
Mi, nők osztunk meg egymással bevásárlási és költségcsökkentő tippeket, méricskéljük a család által elfogyasztott vízmennyiséget, higítjuk a szörpöt, futkosunk a társasházzá alakítás dolgában, és számolgatjuk, hogy mennyi plusz kiadással jár, ha a gyereket szénszünet miatt hazazavarják az iskolából.
Persze az is simán elképzelhető, hogy a nők jobban jelen vannak ezeken a felületeken, és nem kizárólag az ő nyakukba zúdul a mérőórák, a heti nagybevásárlások, nadrágszíj meghúzások és a kölkök tanulásának ügye.
Bár kétségtelen, hogy van már benne történelmi tapasztalatuk.
Lányok, asszonyok, történelmi szerep vár rátok! Irány a konyha!
A napokban két könyv is a kezem ügyébe került, amelyben épp azt taglalják a női szerzők, hogy a családi kiadások dolga kizárólag a nők felelőssége.
Kalocsai Róza A családi boldogság című könyvében (1800) a háztartási tennivalók részletezése mellett sorra veszi azt is, hogy milyen kívánalmaknak kell megfelelnie egy ideális feleségnek, és persze nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy:
“országunk boldogulása nagyrészt a nőktől függ! És kérdem: melyik nő nem akarna hasznos és becsült tagja lenni nemzetünknek”.
Szerinte a nő a természet által a családi életre van hivatva, és ha erről bármi okból le kell mondania, az természetellenes helyzetbe taszítja, mely előbb-utóbb megbosszulja magát. A takarékosságot taglalva pedig egyenesen arra buzdítja nőtársait, hogy ha nincs a családi kasszában elég pénz húsra, hogy kettejüknek jusson, akkor hozzon csak a férjének, hiszen neki
“nehéz munkája következtében táplálóbb ebédre van szüksége, mint neked, ha mindjárt még várnod kellene is az új ruhára vagy kalapra, mely után vágyódol”
No, persze. Hiszen teljességgel elképzelhetetlen, hogy a női vágyódás középpontjában ne kalapok és ruhák álljanak…
A dualizmus korában a leányok nevelésének legfőbb tengelye a háztartásismeret és takarékosság volt. Egy bakfisnak már meg kellett tudni becsülni egy háztartás éves szükségleteit, valamint az ezzel járó költségeket, és a legnagyobb elismerés jeleként időnként a kamrakulcsot is megkapta az anyjától, hogy belerázódjék a rá váró feladatra.
Az újságokban és ifjú hölgyeknek szánt könyvekben mintaköltségvetésekkel, háztartásvezetést segítő kalendáriumokkal könnyítették meg a nők dolgát, és a lányok iskolai tananyagában is helyet kapott a háztartástudomány.
A nagymosásba adott ruhákról, a családi ezüstről és a heti cukorfogyasztásról írt listák; a spórolás művészi szintre emelése és a cselédek folyamatos ellenőrzése persze mind-mind magasztos célt szolgált: a példásan vezetett háztartás az ország érdekében történik, vagyis a lányokra, asszonyokra történelmi szerep vár – harsogták a véleményformálók.
Egy kis érdekesség: Kalocsai már említett könyvében külön fejezetet szentel a fűtéssel kapcsolatos tudnivalóknak, ahol az ideális kályhaválasztás mellett kitér a jó minőségű fűtőanyagokra és a takarékos fűtés technikájára is.
Természetesen, ez is a nők dolga volt.
A levesesfazekat tessék betakarni, mert nem győzzük ám a gázszámlát fizetni a hónap végén
A Vidám úttörő (ismertebb nevén: Mint a mókus fenn a fán… ) mozgalmi dal szerzője B. Radó Lili – aki zongoristaként és némafilmek aláéneklőjeként kezdte pályafutását, aztán számtalan kisdobos- és úttörő-tematikájú rigmust, mesélt, novellát írt – egy igen vaskos könyvvel rukkolt elő 1941-ben.
A kamaszlányoknak készült Segítek anyának című könyv a mi könyvespolcunkon is helyet kapott (anyukámtól örököltem meg), és a héten kíváncsiságból átlapoztam.
Magam is meglepődtem, mert olyan szintű háztartási ismeretet vár el a 10-14 éves lányoktól, ami itt-ott bizony simán meghaladja egy felnőtt nő kompetenciáját is.
Zárásként álljon is itt néhány könnyen elpuffogtatható didaktikus gondolat a takarékos háztartásvezetésről. Csakhogy legyen miből idézni férfi politikusainknak, amkor még szorosabbra kell húznunk a családi nadrágszíjat:
- Azt elérni, hogy egy család a mai nehéz világban jól érezze magát, csak nagyon sok és gondos munkával lehet.
- A nem megfelelő árut egészen határozottan vissza kell utasítanunk; hiszen a legolcsóbb cipő is drága, ha szorít és hordhatatlan.
- Jól vásárol, aki előre tudja, mit akar venni és mennyiért. Kész tervvel indul és nem utolsó percben kapkod.
- Azt mondják, a nevetést, a szegénységet és a közönyt nem lehet eltitkolni.
- Mit írsz?
– Hajónaplót – felelte röviden Zsuzsika
– Micsoda? – fordult felé egyszerre a két nagyobb leányka.
– Az alapelvek, amelyek alapján háztartásunk hajója sikeresen haladhat a mindennapi élet vizein.
- A Rend nem szigorú mumus, hanem szállásadója és házvezetője egyik legkedvesebb barátunknak, a Kényelemnek.
- A háztartás vezetésének, amelyhez minden jövendőbeli háziasszonynak és édesanyának, szóval minden leánynak értenie kell, egyik fontos kelléke a takarékosság.
- A takarékosság három fő eleme a helyes bevásárlás, a vásárolt holmi vagyis a vagyonunk gondos megőrzése, s a birtokunkban lévő értékek megfelelő, leggazdaságosabb felhasználása.
- A levesesfazekat tessék betakarni, mert nem győzzük ám a gázszámlát fizetni a hónap végén, ha takaratlan fazékkal főzünk. Mi még úgy is szoktuk csinálni, hogy nagyobb lábassal takarjuk be a fazekat s vizet teszünk a lábosba. Mire kész az ebéd, körülbelül meleg a mosogatóvizem is.
- Leghelyesebb, ha felírjuk a háztartáskönyvünkbe, miből mennyit, milyet vettünk s utólag tapasztalatainkat is melléjegyezzük.