Amikor mammográfiás szűrésen veszel részt, és pár nappal később megcsörren a telefonod, akkor egy szempillantás alatt összeugrik a gyomrod, és azonnal a legrosszabb forgatókönyv képei kezdenek sorjázni a fejedben.
Nem kertelek: ez velem is épp így történt.
Annak ellenére, hogy évek óta nagy mennyiségben fogyasztom az egészségügyi, edukáló cikkeket, videókat, könyveket és újságokat. Annak ellenére, hogy számtalan egészségügyi és életmód cikk került már ki a klaviatúrámból. Annak ellenére, hogy a kedves és türelmes asszisztensnő előre szólt, hogy sok nőt hívnak vissza egy ellenőrző vizsgálatra, hiszen a mammográfia és az ultrahang egymást kiegészítő vizsgálatok, amelyek együtt pontosabb képet adhatnak az állapotunkról. Annak ellenére, hogy természetesen kívülről fújom a statisztikákat, így azt is, hogy a mammográfiás szűrővizsgálaton részt vett hölgyek 3-5 százalékát hívják vissza. (Mammográfiára egyébként a 45-65 év közötti hölgyek kapnak népegészségügyi program keretében meghívást, ITT olvashattok a részletekről). És nem azért, mert mindannyiuknál rosszindulatú elváltozást találtak. A visszahívott betegek ugyanis kevesebb mint 10 százalékánál diagnosztizálnak végül emlőrákot.
Nem tehetek róla. Gyárilag vagyok hipochondriás.
Anyukámnak emlődaganata volt, és mióta 40 fölé kanyarodtam, csak az zakatol a fejemben, hány év kell még az 58-hoz. Anyu ugyanis 58 évesen halt meg.
A változókor egyébként is tartogat váratlan meglepetéseket. Az eleddig viszonylag patent 28 napos ciklus kissé felborul, itt-ott furcsa érzetek jelentkeznek a mellben. Jómagam is emiatt fordultam háziorvoshoz, és épp ekkor futott be a már nagyon esedékes mammográfiai vizsgálat is.
Az első mammográfiás vizsgálaton
Be kell vallanom töredelmesen, hogy az SZTE Radiológiai Klinika Női Diagnosztikai osztályára kissé remegő lábakkal léptem be életem első mammográfiás vizsgálatára, de nagyon kellemesen csalódtam. Nemcsak egy profi vizsgálatban volt részem, hanem olyan empatikus, megnyugtató támogatást kaptam a vizsgálatot végző hölgytől, amire álmomban sem gondoltam. Minden kérdésemre türelmesen és részletesen válaszolt – hogy Bálint Mihály gondolatait idézzem: itt tényleg megtapasztaltam, milyen az, hogy az orvos maga a gyógyszer.
A vizsgálat tényleg csak pár perc, és minimális kellemetlenséggel jár, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kisebb kebelmérettel rendelkező hölgyek táborát erősítem, így csak az ő nevükben beszélhetek.
Bár a vizsgálat után némileg megnyugodtam, hogy tényleg nincs tapintható elváltozás (itt jegyzem meg, hogy a rendszeres önvizsgálatra akár már álmomban is képes vagyok), amikor azonban pár nappal később három, a klinikáról befutott, nem fogadott hívás várakozott a magára hagyott telefonomon, belém hasított ismét korábbi félelmem.
Úristen! Visszahívtak a mammográfia után!
Szerencsére viszonylag hamar kaptam időpontot az ellenőrző mellultrahangra, de – mondanom sem kell -, ebben a pár napban sikerült igen mélyre kerülnöm.
Akkor fordult azonban igazán nagyot velem a világ, amikor kiderült, hogy a különös, szúró érzetet aprócska ciszták okozzák, amelyeket valószínűleg a hormonális változásoknak köszönhetek; de igazából nem is emiatt hívtak vissza. A másik oldalon találtak egy furcsa, folyadékkal teli képletet, ami egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen jóindulatú, és eddig észrevétlen maradt, panaszokat nem okozott. A doktornő javaslatára beleegyeztem a mintavételbe, bár kissé kábán írtam alá a beleegyező nyilatkozatot.
Aztán az érdeklődés felülkerekedett a szorongáson, és inkább a képernyőt figyeltem a hatalmas tű helyett, amit szinte észrevétlenül vezetett be a doktornő. A teljesen fájdalommentes beavatkozás után a minta is meglett, a furcsa kis húsvéti tojásra emlékeztető képződmény pedig egyből el is apadt. Az első szemrevételezés után úgy tűnt, hogy a fecskendőben bizony egy alaposan besűrűsödött anyatejszerű váladék landolt.
Mivel 8 éve szoptattam a kisebbik gyereket, így finoman szólva meglepődtem, a doktornővel pedig alaposan átbeszéltük a kétszer háromévnyi szoptatás nehézségeit is (számtalan mellgyulladás, tejcsatorna elzáródás, kínlódás).
A citológia eredményére még néhány napot várnom kell. És bár némileg csökkent a feszültsége bennem, de teljesen nem tudtam megnyugodni.
Hamarosan frissítem a posztot a fejleményekről is….