Félve merem bevallani, de imádom a Nébih-videókat. Persze nem azért, mert nagy kedvem lelem abban, hogy penészes konyhákat, gyanús élelmiszereket, és vígan rohangáló patkányokat nézegessek az egyébként HACCP-biztos konyhákban és vendéglátóipari egységekben. Sokkal inkább azért, mert olyan drámai aláfestő zenével tálalják mindezt, mintha egy A-kategóriás horror filmet néznék. Kész műalkotás egy-egy ilyen videó, bár igaz, hogy a horrorisztikus képsorokat nézve sokan villámgyorsan igyekeznek feleleveníteni emlékeikben, hogy vajon ettek-e a filmben látható palacsintázóban; vagy vettek-e lekváros bukták a bezárt pékségben.
Mese, mese…
A Nébih Zöldszámot népszerűsítő videói, amelyek az élelmiszerbiztonság igéjét hirdetik, viszont egyértelműen a humor eszközével igyekeznek hatni a kedves fogyasztókra. Ez a videó, ami a klasszikus holló-róka mesére épít, például az egyik nagy kedvencem:
Úgy tűnik egyébként, hogy a mese-tematika nagyon bejött a Nébih-nek, mert volt már hófehérkés reklám, és most is egy újabb klasszikus mesébe ágyazott figyelmeztetéssel rukkolt elő a hivatal:
Jancsi és Juliska tehát egy kedves kis mézeskalács házikóhoz érkezik, ahol finom mézeskaláccsal próbálja magához édesgetni őket egy idős hölgy, akiről – gyermekkori meséink alapján joggal feltételezhetjük – hogy egy boszi. Ők azonban igen öntudatos és jól informált 21. századi kisiskolások, akik nem dőlnek be holmi jelöletlen házi mézes csábításának, mert csak ellenőrzött helyről származó ételt esznek. Ezt magabiztosan közlik is a meglepett nénikével, aki földhöz csapja a tálcányi mézeskalácsot.
Csak a Tecsóból?
Amellett, hogy a reklám természetesen vicces és jópofa, és az üzenet is egyértelmű, van némi kellemetlen áthallása is az ünnepek tájékán.
Én például pénteken iskolai karácsonyi vásárra megyek, ahová velem együtt jó pár szülő is készül valami finomsággal. Van, aki palacsinát süt, lesz, aki mézeskalácsot, de szendvicsek, pop corn vagy épp hot dog is lesz a büfében. Az iskolák, óvodák, jótékonysági vásárok ilyenkor ontják magukból a jelöletlen mézeskalácsokat (is), és garantáltan nem azzal a céllal, hogy adakozni szándékozó embereket csaljanak lépre, mérgezzenek meg vagy vágjanak át haszonszerzés céljából.
Tudjuk jól, hogy az oktatási intézmények jelenleg előnyben részesítik a tecsóban vásárolt, számlával igazolt zserbót az otthon készülttel szemben, mert biztonságosabbnak tartják…de bízom benne, hogy a Nébih az ünnepek táján nem vizionalizál azért minden otthon sütött mézeskalács mögé egy Grimm-meséből szökött boszorkányt, aki kisiskolásokat akar vacsorára enni.