Nem tud normálisan enni, de miért is tudna? Az iskolában max.15-20 perc jut az ebéd belapátolására, és mindezt nehezített körülmények között kellene abszolválni.
De ne rohanjunk ennyire előre!
Immunerősítés- nem csak oltással él az ember!
Amióta tombol a koronavírus, az oltások, maszkok és kézmosás szentháromsága mellett csak halk háttérzajként hallhatunk arról, hogy milyen baromi fontos lenne erős immunrendszert barkácsolni kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étkezéssel, mozgással, szabadban töltött minőségi idővel, jó alvással és stresszmentes hétköznapokkal.
Sokadik oltásszakértőnk magyarázza, hogy elhízással, cukorbetegséggel és magasvérnyomás-betegséggel a negyedik-ötödik oltás sem lesz több a szenteltvíznél. Bevallom, meg-megnézem, ki mit vásárol ebben a karácsonyi forgatagban, mert beszédes, hogy mivel pakolják tele az emberek a kosarakat és bevásárlókocsijaikat. Maradjunk annyiban, hogy összeválogatni a minőségi alapanyagokat, és figyelmen kívül hagyni az emberi táplálkozásra alkalmatlan élelmiszereket nagy koncentrációt igénylő feladat a Tescoban vagy a CBA-ban bolyongva.
Szerencsére azonban, a közétkeztetésben történt némi szemléletváltás, így a gyerekek legalább megismerhették a kuszkuszt, halat is kapnak néhanapján, és végre száműzték a gyorsfagyasztott dinóformájú husikát a menüből. Elvileg tehát némileg minőségibb kajákat mernek ki a konyhásnénik a tányérokra. Persze, tudom, bőven lenné még mit javítani, de úgy látom, hogy jelenleg egy csak egy dolog hiányzik a gyerekétkeztetésből: az idő.
Enni kellene, de mikor?
Középiskolás lányomnak napi 8-9 órája van, közte a szokásos 10 perces szünetekkel, és egy 15-20 perces ebédidővel. Csakhogy az ebédlőben – a járványhelyzet okozta szigorítás miatt – jelenleg nem ülhetnek le minden székre a gyerekek, ezért korlátozottan tudják a férőhelyeket kihasználni. Ez azt jelenti, hogy mire ideje lenne ebédelnie, nem biztos, hogy lesz helye, vagy várnia kell egy felszabaduló helyre.
Nézzük csak! Délelőtt egy villámgyors reggeli, és nagyjából 14 óra körül talán ebédhez is jut. A szünetekben- a járványhelyzetre hivatkozva – szinte mindig bezárják a tantermeket, vagyis a folyósón ácsorogva kellene étkezni- ha akadna rá idő. De mire elég 10 perc?
Rohanás a másik tanteremhez, szekrénykipakolás és már csöngetnek is.
November óta állandó vendégek vagyunk a gyerekkel a gasztroenterológián. Próbáljuk megfejteni, mi történhetett.
Összecsaptak a hullámok
A hektikus étkezés, a járvány hullámain begyűrűző szorongás, mentális kifáradás és bizonytalanságérzés egyre több tinédzsert kerít a hatalmába a környezetemben. Toljuk őket ki-és be a karanténba, és azt várjuk el tőlük, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a folyton változó helyzethez; ahhoz, hogy a legjobb barátnőjük hetek óta sodródik poszt-covid tünetekkel az egészségügyi intézmények között….mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
És csak egy dologra nincs idő: rájuk.