“Van egy tanulási problémás, ADD-s, 14 éves nagyfiam, akivel már negyedik éve magántanulók vagyunk. Két településen is járt iskolába, de mindig kilógott a sorból, mert sem a kiválók közé, sem a csínytevők közé nem tartozott. Nem beszélgetett vele senki, mert rossz tanuló volt. Az első három év az iskolában, maga volt a pokol az egész család számára. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a fiam tikkelni kezdett és szorongott az iskoláiban.
Ezért kivettük a suliból, itthon tanulgattunk és építgettük, ápoltuk a lelkét. A legnagyobb örömünkre aztán idén a szülőfalunkban (a férjem és én is innen származunk) lelt barátokra, ahol jó megtalálta a helyét egy összeszokott társaságban. (Hozzáteszem, hogy sokszor dörgölték az orrunk alá a suliban, hogy gond lesz a szocializációjával). Mivel a nyáron sokat lehetett a dédinél, aki felügyelte, etette, mosott rá, így tudott a barátaival is időt tölteni. Ugyanakkor itthon is sokat foglalkozott kedvenc hobbijaival (tuningolás és autószerelés).
Aztán a napokban említette, hogy a szülőfalumban tuning találkozó lesz, és szeretné elvinni a fűnyírót. Én persze nagyon féltettem, hogy csalódás éri, és hogy ki fogják gúnyolni, de nem mondtam neki. Tegnap aztán elvittük a dédihez a fűnyírót, mi pedig hazajöttünk még este. Aztán jött a hír: a tuning találkozón a fiam fűnyírója kapta a különdíjat. Őszintén? Álmodni sem mertem, hogy értékelik egy 14 éves fiú munkáját, úgy hogy itthoni dolgokat szerelt rá és itthoni maradék festéket fújta rá.Mindezt az apja szavai, iránymutatásai alapján csinálta meg- számomra ez hihetetlen.
Mikor este hazaért a dédihez, felhívott, hogy elmesélje az egész napot. Kiderült, hogy délelőtt 11-kor elment otthonról, és este nyolcra ért haza. Étlen-szomjan volt egész nap, hiába hívta a dédije, hogy menjen haza enni, képtelen volt otthagyni a tuningtalálkozót. Miközben mesélte az élményeit, bőgtem a meghatottságtól.
Ha ez a gyerek iskolába járna, úgy össze volna törve, hogy nem mert volna mutatkozni nagyközönség előtt, mert félt volna a kigúnyolástól. Másrészt hobbija sem volna, mert mire felszabadulna a tanév után, már kezdődne is az iskola.