Mit tagadjam, negyvenes éveim elejére rám tört a mászkálhatnék. Ez hol futásban, hol túrázásban hol meg bringázásban manifesztálódik, és értelemszerűen együtt járt azzal, hogy pár cuccot be kellett szereznem ezekhez a bolondériákhoz. Így lett futócipőm, futó hátizsákom, meg néhány kirándulós hátizsákom is. Ezeknek a használatával viszont igencsak nagy küzdelmeim voltak.
Lúzer vagyok, ha nincs ötvenezres futócipőm?
Mit tagadjam, nem vagyok egy nagy műszaki zseni, így például egy év után jöttem rá arra, hogy van egy síp a futó hátizsákomon. Ha őszinte akarok lenni, akkor valójában a hétéves fiam hívta fel rá a figyelmemet. Állítólag ez egy vadriasztó síp, ami arra hivatott, hogy ha futás közben szembejön velem egy vaddisznó vagy egy Jeti, akkor ezzel el tudom riasztani. Elvileg. Hála Istennek nem volt még szükségem rá, bár valahogy nehezen hiszek abban, hogy ez a kis síp komoly riasztó erővel bírna.
Hasonlóképp fogalmam sem volt arról, hogy mik ezek a kis bőrdarabkák a hátizsákon.
Ti tudjátok?
Mivel nemrégiben az egyik munkám kapcsán hátizsákokhoz készítettem útmutatót, így ekkor derült ki számomra is, hogy ezeknek a kis izéknek bizony van funkciója
Nos, ezek a kis függőleges vagy vízszintes hasadékkal ellátott bőrdarabok eredetileg az outdoor hátizsákokon kaptak fontos szerepet. Ha van olyan cuccod, amit nem tudsz a zsákodba gyömöszölni, akkor fogsz egy kötelet vagy karabinert, és áthúzod a hasadékon, hogy így rögzítsd. Az outdoor zsákokon cipőt, jégcsákányt, esőkabátot, lámpát vagy egyéb könnyű kültéren használatos felszerelést szokás rögzíteni hozzá. Városi zsákokon egyszerű dizájnelemként megmaradt, és a bőr mellett műanyagból, gumiból is készülhetnek.
A srác, aki nejlonzacskóval fut