Ha visszatekerem 30-40 évvel gondolatban az idő kerekét, először a menza jut eszembe. Emlékszem, ahogy az iskolában még nem teljesen HACCP-kompatibilis konyhában készült a grízes tészta, a káposztafőzelék öklömnyi húskockákkal, a paradicsomleves betűtésztával, a lekváros bukta (amiben kerestük a lekvárt) és a spenót tojással.
Libasorban vittük a háromszögformájú alumínium tálcákat a nejlonabroszos asztalokra az üzemi menzán és később a kolesz menzáján is. A kétes tisztaságú kanalakat és villákat mindig átdörgöltük szalvétával, amit akkurátusan felvagdaltak a konyhás nénik a spórolás jegyében; és műanyag bögréből szürcsöltük az ivólevet.
Eszembe jutnak azok a rettenetes alumínium ételhordók, amiben anyuék munkahelyéről hoztuk el néha az ebédet, és a kis ebédjegyek, amiket folyton elveszítettünk.
A korabeli propaganda szerint állítólag igen jókat ettünk. Mert a szocializmus bőséggel terített asztalt valamennyiünknek. Állítólag.
Mivel a lakásravalóra 30-40 évet kellett volna spórolni, így jobb híján sokan azt is megették az asztalnál. A nyáresti vasárnapokhoz nálunk a Balaton sör is hozzátartozott. Ebből apu csak a világos üvegeset engedte megvenni, mert abban láthattuk, ha esetleg valami nem belevalót is beletöltöttek a sörgyárban.
Szerencsére, fagylaltból “bőséges” volt mindig a kínálat. A csoki-vanília-puncs mellett már kuriózum volt a banán. Igaz, ez még mutatóban sem látott banánt. Mert nem volt.
https://ezegychopper.cafeblog.hu/2018/09/26/de-hova-tunt-a-sarvari-termal-kristaly/
Emlékszem, a mi kisvárosunkban 2.50 volt gyerekkoromban egy gombóc belőle, de vasárnap mignon, sarokház vagy krémes is kisírható volt mellé. 50 filléresekkel feltankolva tekertünk a Kemping kerékpárjainkkal a bisztróba az utcában lakó gyerekekkel.
És ettünk, ahol csak lehetett. Alig gurult ki a vonat az állomásról, már zizegtek a papírba csomagolt kolbászok, rántott húsos szendvicsek és fasírtok. A strandra is képesek voltunk bődületes mennyiségű kajával érkezni, mert még bele sem csobbantunk a cseppet sem vízforgatásos és korántsem feszített víztükrű, törött csempével borított medencékbe, máris nyaggatuk anyánkat, hogy éhen halunk.
És még mit ettünk? Akkoriban nem ch-csökkentet és paleo termékeke reklámjai jöttek szembe velünk, hanem Jóska, Pista és a véres hurka.
No, meg a tőtött káposzta, csigaleves, túrós palacsinta, kirántott husi…és neked mi volt a kedvenced akkoriban?