Neked is feltűnt, hogy az adalékanyag egyfajta szitokszóvá vált a hétköznapi szóhasználatban, miközben az emberek többsége valójában nincs teljesen tisztában azzal, mit is jelenet ez a kifejezés pontosan?
Vannak, akik megingathatatlanul hisznek például abban, hogy az E melletti szám, annál veszélyesebb, minél nagyobb értékű. Ez természetesen óriási butaság. Mások időről időe telekürtölik az online felületeket olyan félelemkeltő kijelentésekkel, amelyeknek semmiféle tudományos alapja nincsen.
Mi az az E szám?
Kezdjük azzal, hogy ez a titokzatos „E” betű az EU-ban engedélyezett biztonságos adalékanyagokat jelöli, vagyis olyan adalékanyagokat, amelyek igen szigorú engedélyezési eljáráson mennek keresztül, mielőtt az élelmiszerbe kerülnek. Sőt! Ezeknek az adalékanyagoknak az élelmiszerekhez adható mennyisége is pontosan szabályozva van, és a megengedhető napi beviteli értéket (ADI) is igen nagy biztonsági ráhagyással állapítják meg.
Az E-szám tehát egy olyan kód, amelynek segítségével egy adott adalékanyag egyértelműen beazonosítható akár Franciországban, akár Németországban, akár Magyarországon emeled le a polcról a terméket. Egy olyan kód, amely nyelvtől függetlenül segít neked bárhol eligazodni a termékcímkék feliratain.
De mik is azok az adalékanyagok?
Azok az anyagok, amelyeket élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztunk, ám az élelmiszerhez technológiai célból hozzáadva annak részévé válnak. Az adalékanyagok tehát az élelmiszerek tulajdonságát javítják, és a mai tömeges élelmiszergyártás szinte elképzelhetetlen nélkülük.
Ugyanakkor ha hiszed, ha nem, az adalékanyagok – bár tömegesen a 20. században terjedtek el – már jóval korábban is ismertek voltak. Óegyiptomi papiruszok tanúsága szerint már ekkoriban is ismerték az ételszínezékeket, míg a római korból fennmaradt leletek szerint az akkori emberek természetes aromaanyagokat is képesek voltak kivonni a gyümölcsökből.
Nem mellékesen pedig a tartósítószereket és eljárásokat valamennyi háztartásban évszázadok óta alkalmazzák maguk a háziasszonyok is, amikor lekvárt, befőttet tesznek el, avagy kolbászt füstölnek, ugye?
Ismerkedjünk most meg – a teljesség igénye nélkül – néhány jellemző adalékanyaggal, amelyekkel nap mint nap találkozhattok a termékek címkéin!
Te is nézegeted a termékcímkéket?
Kutatások szerint ma már egyre gyakrabban nézegetik a vásárlók a termékek címkéit a boltokban, hogy információkat szerezzenek arról, milyen összetevőkből készült az adott élelmiszer, illetve, hogy mennyi energiát, zsírt, szénhidrátot, cukrot, fehérjét és sót tartalmaz a termék. Úgy tűnik azonban, még ettől is jobban érdekel bennünket az, milyen adalékanyag van az adott termékben, amit épp kosárba szeretnénk tenni.
Érdekes egyébként, hogy a legtöbben az üdítőitaloknál nézik meg, hogy mi áll a címkén, vagyis hogy miből készült, mit tartalmaz. Pedig nem is kell az élelmiszerboltig elmennünk, elég lenne szétnézni az otthonunkban, és pár pillanat alatt találnánk olyan “adalékanyagokat”, amelyeket nap mint nap használunk. Miközben nem is tudunk róla, hogy egy E-számmal van dolgunk.
Szódabikarbóna
A blogomon is jó párszor találkoztatok a szódabikarbónával, hiszen az öko háztartások nélkülözhettelen kelléke ez az anyag. Takarításhoz, tisztításhoz, mosáshoz és szagtalanításhoz ajánlják a természetes megoldások hívei, és manapság igen nagy reneszánszát éli.
Ha azonban meglátják az E 500-as jelölést egy terméken, hirtelen közellenséggé válik, pedig ez a szám Nátrium-karbonátokat jelöli (idetartozik a szóda, a szódabikarbóna és a Nátrium-szeszkvikarbonát).
Jó, ha ezt is tudod: Ezzel az E-számmal találkozhatsz a sütőporok címkéjén is.
C-vitamin
A C-vitamin fontosságáról és hasznosságáról nem kell vitáznunk, ugye? Már az elsős fiam is kívülről fújja, hogy télen sok C-vitamint kell szednünk, hogy ne legyünk betegek, és a náthás-influenzás időszakban valóban különösen megnő a kereslet ez iránt a vitamin iránt. És azt tudtad, hogy a termékcímkén az E 300-as jelölés vagy az aszkorbinsav megnevezés is erre a vitaminra utal?
Jó, ha ezt is tudod: Ha ki szeretnéd próbálni az otthoni kenyérsütést, érdemes beszerezned egy kis aszkorbinsavat is, hogy tökéletes minőségű kenyered lehessen!
Egészséges édesítőszerek
A cukor 21. századi alternatívájaként emlegetett természetes, növényi édesítőszerek közé tartozik a xilit és a sztívia is. Amikor a kávédba, süteményedbe teszed, szinte már hétköznapi a mozdulat. Ha azonban az E 967 (xilit) és E 960 (sztívia)– as jelöléssel találkozol valamelyik terméken, talán nem is tudod, hogy épp e két édesítőszer valamelyikét rejtik.
Jó ha ezt tudod: Előfordul, hogy a sztíviát (népis nevén: jázminpakócát) Szteviol-glikozidok néven találod a bolti termékben.
És a legnagyobb mumus: a Nátrium-glutamát
Ez a sok-sok félelemmel körbevett adalékanyag önmagában íztelen, ám az ételekbe rakva előnyösebbé teszi azok ízét, mintegy ízbombát robbant a szánkban. Tudtad, hogy ez a rettegett ízfokozó a természetben is előfordul? A paradicsomban, a gombában éppúgy megtalálható, mint a húsfélékben. Egészen elképesztő, de még az anyatejben is természetesen előforduló Nátrium-glutamát van!
Jó, ha ezt is tudod: a Nátrium-glutamátot MSG, mononátrium-glutamát vagy E621 néven is megtalálhatod a termékcímkéken.
Tényleg károsak?
Akik az élelmiszeriparban dolgoznak gyakran hangoztatják, hogy nem a szigorúan szabályozott és időről időre felülvizsgált adalékanyagok jelentik a problémát a vásárlókra nézve. Gondolj csak bele! Ezek olyan kis mennyiségben kerülnek az ételeinkbe, hogy óriási adagokat kellene elfogyasztanunk belőlük, hogy az egészségünkre rossz hatással legyenek. Azért lássuk be, meglehetősen irreális elvárás, hogy 6 liternyi aszpartámmal ízesített üditőitalt benyakaljunk egy nap. Ekkora adaggal tudnánk ugyanis a napi beviteli értékünket túllépni.
Az arany középút
Bármilyen étkezési irányzatról, táplálkozási filozófiáról esik szó, továbbra is vallom, hogy a túlzásoktól mentes, arany középút a legjobb választás. Igykezzünk minél színesebben és változatosabban felhasználni az alapanyagokat (hús, hal ,tojás, zöldségek és gyümölcsök stb.), és lehetőség szerint válasszunk minél kevesebb feldolgozáson, finomításon átesett élelmiszert.
Mivel az élelmiszerek csomagolásának kötelező eleme a termék összetevőinek felsorolása, ezért kezünkben a lehetőség, hogy okosan válasszunk. Törekedjünk arra, hogy:
“táplálkozás-élettani szempontból leginkább értékes, tápanyagokban gazdag variánsokat válasszuk” (Forrás)
A felvágottban, virsliben a magas hústartalom, a joghurtokban, müzlikben, szószokban az alacsony cukortartalom, a készételekben a só mennyisége az, amit érdemes figyelni.
Legyünk mértékletesek! A termékcímkén található információk abban is segítséget nyújtanak, hogy mekkora a javasolt adagméret és az ehhez kapcsolódi energiabevitel az adott termékből.
Ugyanakkor ne rettegjünk feleslegesen a modern kor vívmányaitól! Igyekezzünk okosan, a termékcímkéket áttanulmányozva az egészségünket szem előtt tartva választani a boltok polcairól.
/Ezt a bejegyzést a Coca-cola támogatta/