Gondolom, ismered az érzést, amikor a rád bízott csecsemő vigasztalhatatlanul sír. És ismered a tehetetlenséget is, amikor nem tudsz vele mit kezdeni. Pelenkacsere, ringatás, séta fel és alá. Mindhiába. Nos, ez a klasszikus eset Orbán Viktorral is megtörtént. Felesége pedig nem volt rest megírni.
Az abált szalonnától a Sacher tortáig
Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak a szakácskönyvét (A konyhaablakból) olvasgatom. Tele izmosabbnál izmosabb (értsd: férfias) étkekkel. Úgy mint: abált szalonna, disznótoros káposzta, nagykunsági birkapörkölt vagy épp tűzdelt vaddisznócomb.
Persze emellett számtalan -könnyebb- hagyományos étel is helyet kap a könyvben. Úgy tűnik, Lévai Anikó biztos kézzel nyúl a klasszikus alapanyagokhoz, és ez a szakácskönyvet nem épp a reformtáplálkozás híveinek bibliájának szánták.
A legütősebb rész, a disznóvágásról szóló fejezet, melyben szakavatott hozzáértőként szedi darabjaira a disznót, és mutatja meg, hogy is kell feldolgozni az egyes részeket.
Mit mondjak?
Kissé távol áll tőlem a sült vér illata vagy a disznófej szétbontásának módszertana, de úgy tűnik, a miniszterelnök családjában fontos helyet kapnak az étkezésben a régi, hagyományos paraszti kultúra étkei.
A könyv savát-borsát azonban nem csak a különleges receptek adják, hanem a receptek közé ékelt történetek, melyek bepillantást engednek a miniszterelnök politikai és magánéletébe.
Amikor Orbán Viktor a pesztra
Ahogy minden családi legendáriumban, így náluk is megesett egy kacagtató első gyerekes-történet, ez persze akár veled, velem is megtörténhetett volna.
Első gyerekes szülőként van, hogy túlzott aggodalommal fűszerezett szőrszálhasogatással próbáljuk megoldani a felmerülő problémákat, vagy épp ellenkezőleg: a tudatlanság bátorságával ugrunk fejest egy-egy váratlan dolog megoldásának.
A Bibó szakkollégiumban Szájer József felesége, Handó Tünde kérte meg Orbán Viktort és Lévai Anikót, hogy vigyázzanak 6 hónapos babájára, amíg elszalad könyvtárba.
Ám a teli babapocak ellenére (édesanyja megszoptatta a kicsit, mielőtt elment), egy óra múlva az addig békésen szundikáló kisbaba sírni kezdett, és hiába a ringatás, ének és séta, nem lehetett megvigasztalni. Miután mohón itta a neki adott teát, a miniszterelnök arra következtetésre jutott, hogy “valahogy meg kell etetnünk, mert a végén még átjönnek a Gyiviből” (a szomszéd épületben kapott ugyanis helyet a Gyermek-és Ifjúságvédelmi Intézet).
A miniszterelnök és a hozzátáplálás
Hamarosan fel is fedezett egy zománcos lábost a hűtőszekrényben, amiben jóféle hazai palócleves lapult, amit gyorsan felmelegített.
Persze felesége egyből aggodalmaskodni kezdett, hogy egy ekkora gyerek csak pépet ehet, mire a miniszterelnök kerített egy tésztaszűrőt, amin átpasszírozta a tartalmas levest. Végül Szájer József teáskanalával gondosan megetették palóclevessel a picit, aki jóllakottan szundított el.
Amikor Handó Tünde megérkezett, csak ennyit bírt mondani:
“-Úristen, mit adtatok neki?
-Palóclevest- feleltük egyszerre”.
Ekkor derült ki, hogy a pici -anyatejen és gyümölcsön kívül- még semmit nem kapott édesanyjától.
“-Nos- szólalt meg Viktor, miközben próbált megnyugtatóan mosolyogni a feldúlt Tündére-, attól tartok, az átszoktatás ezzel a mai palóclevessel meg is történt…”
Nos, mi meg tegyük hozzá, hogy ez esetben a hozzátáplálás nem a védőnői ajánlások mentén történt.
Ha tetszett a történet, lájkold Facebook oldalamat!
A történet és az idézet forrása: Lévai Anikó: A konyhaablakból. Jokerex Kiadó. 2007. Bp. 102-103.p