Hurrá! Az őszi szünet előtt ismét előkerültek a maszkok a kisebbik iskolájában, és újra átismételhettük a kézmosással és kézfertőtlenítéssel kapcsolatos tudnivalókat.
Miközben sorra érkeznek a hírek a járványügyi adatokról, karanténba vonuló osztályokról és az itt-ott digitálissá alakuló oktatásról, idézzük fel egy kicsit, miként is igyekeztek az egészségünket óvni hajdanán az iskolában.
A nyolcvanas évek iskolai szimbóluma: a tisztasági csomag
Vitathatatlan, hogy általános iskolás korunk legmeghatározóbb felszerelése a kék nejlon iskolaköpeny és az ún. tisztasági csomag volt. Ez valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva többnyire egy áttetsző, műanyag zsákot jelentett, amibe fésűt, fogkefét, műanyag poharat, vászonszalvétát és szappant tuszkoltunk. A csomagok a törölközőkkel együtt ott lógtak megadóan a terem végén, a fogason. Mellettük szabályos gúlákba rendezve a budipapírok.
A tízórai szünetben – mielőtt a kezünkbe nyomták volna az iskolatejet, meg a szokásos zsemlét -, tanári vezénylettel vonultunk a mosdókhoz, ahol szigorúan ellenőrzött kézmosás zajlott. Szerintem a fogkefét soha nem használtuk, pedig a Gabi fogkrémet titokban szívesen szopogattuk.
És persze ott volt még Makk Marci (no meg Makk Marcsi). Az ő figurájuk kifejezetten egészségügyi felvilágosító céllal született meg, és Foky Ottó animációs rendező volt a szülőatyjuk. A Makk Marci-történetekben rendre előkerül a fogmosás, a reggeli és a tízórai fontossága, és az is, hogy mire kell figyelnie a gyerekeknek az étkezésekkor.
Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlékeznem a kötelező iskolai orvosi vizsgálatokról is. Bevallom, ezek a legrettenetesebb élményeim közé tartoztak. A fiúk kisnadrágban, a lányok meg egy szál bugyiban kellett, hogy sorakozzanak a hideg kövön, a diszkréciónak, szeméremérzetnek pedig nem sok beleszólása volt a történetbe.
Az illemhelyeket tekintve persze nem sok minden változott az elmúlt pár évtizedben sem. A vécéket azóta sem tudják magukra zárni a gyerekek, a vécépapír, szappan és meleg víz továbbra is csak álom sok helyen, és a 10 perces szünet sem elegendő arra, hogy egy tesióra után gyors mosakodással, ne adj Isten tusolással növelhesse a gyermek a komfortérzetét. A koronavírus óta viszont látványosan megnőtt a kézfertőtlenítő adagolók száma az oktatási intézményekben.
Nagyszüleink egészségre nevelése a suliban
De repüljünk most egy kicsit vissza az időben, egészen pontosan az 1930-as évek elejéig! Nemrégiben, hagyatékrendezés közben a kezembe akadt két érdekes dokumentum: a férjem nagyszüleinek elemi iskolai értesítő-könyvecskéje.
Ezek nemcsak az érdemjegyek felsorolására voltak hivatottak, hanem az igazolatlan mulasztások, későn érkezések és az intések is külön helyet kaptak benne. Sőt! Szükséges tudnivalók címmel az egészséges életvitelre való nevelés jegyében többféle intelmet is tartalmaztak.
Nézzük, mire figyelmeztették az iskola kapuját átlépő elemistákat a harmincas évek elején!
- Kerülni kell a dohányzást és a szeszesitalokat (bort, sört, pálinkát)! Itt a kellő nyomatékosítás érdekében az is szerepel, hogy a “pálinka olyan erős méreg, hogy (…) a gyermeket idő előtt sírba viszi“. Ráadásul – teszi hozzá a figyelmeztető irat – e két méreg “oltja be leggyakrabban az emberekbe a tüdővész csíráját” is, ami ellen a tisztaság és a jó levegő veheti fel a küzdelmet.
- Nem elegendő a testet és a ruhákat tisztán tartani, a lakásunkra is gondosan ügyelni kell- többek között tartózkodni kell a köpködéstől, ami számtalan betegséget terjeszthet.
- Ha pedig a betegségeknél tartunk, akkor az is kiderül a korabeli ellenőrzőkönyvből, hogy ez idő tájt a tüdővész mellett a kanyaró, a skarlát, a szamárköhögés (kehe) és a difteritisz jelentette a legnagyobb veszélyt. Nemcsak a ragadós betegségben szenvedőt kell elkülöníteni az egészségesektől, hanem a holmijaival sem szabad érintkezni! (Milyen ismerős gondolatok, nem?)
- Fontos, hogy orvoshoz forduljunk a bajainkkal, hiszen “Száz meg száz ember pusztul el csak azért, mert bajában nem orvoshoz, hanem kuruzslóhoz fordul” (Úgy tűnik – hiába telt el 90 esztendő – vannak dolgok, amelyek nem változnak).
- Nagy odafigyelést igényel a helyes táplálkozás! Aki viszont szeszesitalt fogyaszt, annak nem jut pénze rendes ételre, az alkoholban pedig nincs semmiféle táplálóerő!
- A mértéktelen ivás tönkreteszi a családot és az alkoholizáló ember szűkebb környezetét is. Az alkoholista elissza a házát, földjét és a becsülete is elvész, végül koldusbotra jut.
Végül megtudhatjuk, hogy “Csak épelméjű és munkabíró polgárok teszik boldoggá a hazát”
Nos, úgy tűnik, hogy ekkoriban elsősorban az alkoholtól és a ragályos betegségektől féltették leginkább az elemi iskolába járókat.
Kiemelt kép: Radnóti Miklós (Sziget) utca 8-10, a mai Gárdonyi Géza Általános Iskola. Forrás: Fortepan, 1930, adományozó: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény