Csavaros kifli, patron, rakéta, féldekás. Mindegy, minek nevezed. Mint ahogy az is, hol fogyasztják. A rózsadombi alkoholista és a sarki kocsma alkoholistája közt ugyanis nincs nagy különbség.
Tegnap meglepődve konstatáltam, hogy tele van a spejz alsó polca ajándékba kapott italokkal. Akkora mennyiség gyűlt össze, hogy hirtelen nem is tudom, mit fogunk ezzel kezdeni. Mert mindketten gyűlöljük az alkoholt. Családi okok miatt.
Pia -csak egy karnyújtásnyira
Ma reggel aztán – reggeli bevásárló körutam végén -, a pénztárnál ácsorogva egy különös dolgot fedeztem fel. Persze, valószínűleg, ez nem annyira különös, mert más -rutinos vásárlók- erre már régen felfigyeltek.
A pénztárosok szemmagasságában, egy kis állványon, egy vitrines dobozka pihen, és benne a jól ismert kis, csavaros tetejű üvegek. A köznyelv csak féldekásnak nevezi. Tényleg csak egy karnyújtásnyira- mintha egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet kellene kérnem.
A kommersz italok receptje egyébként nem túl bonyolult: gabonából erjesztett tömény alkohol, amit felhigítanak nagytisztíságú vízzel, aztán felütnek némi aromával és színezékkel. Mit is mondhatnék erre?
Ócska, éréktelen reggelire való.
Az pedig, hogy hogy el vannak zárva, kézenfekvő megoldás: valószínűleg igen kapósak. Főleg kora reggel.
Emlékszem, a régi kisbolt előtt, már nyitáskor nagy volt a tumultus. A reggeli kifli, parizer, kóla mellé, a féldekás került elsőként a kosárba. Természetesen nem sokáig pihent ott, mert a többség már a pénztártól való távozás után felhörpintette a tartalmát.
S hogy mindezt miért írom most le?
Mert akárhányszor szóba kerül a tudatosabb, egészségesebb táplálkozás vagy életmód kérdése, az első ellenérv mindig a drágaság. Minden, ami az életmódváltással jár, az pofátlanul drága.
Drágáim, ez tényleg drága?
Drága lecserélni a liszteket, drága elhagyni a cukrot, drága elhagyni a szörpöket, üdítőket, chipseket és rágcsálnivalókat. Drága száműzni a táblányi csokoládékat, drága elfelejteni a “minden hétvégén sütök egy gáztepsinyi piskótát”-kényszerét. Drága elindulni egyet sétálni, bringázni vagy futni, vagy csak feltápászkodni a kanapéról.
Még drágább száműzni a cigit. És a legdrágább száműzni az alkoholt.
Kisvárosi fíling
Kisvárosban élek, és egyre-gyakrabban szembesülök azzal, hogy az alkohol mennyire természetes része az életünknek.
Már kora reggel alkoholtól kipirult, nehezen artikuláló apukákba, nagypapákba (és sajnos anyukákba) ütközöm az óvodába menet, akik terelgetik csemetéjüket a kapu felé. Meséli a férjem, hogy bizony volt olyan eset is, amikor a gyerkőc apukája, hogy ne teljen feleslegesen az idő a várakozással, fordult egyet a kocsma felé, míg a gyermeke megebédelt.
És efölött a többség jótékonyan szemet huny.
A tágabb környezet természetesen sokszor ugyanúgy reagál, mint a család. Tudom, hiszen erősen érintett voltam ebben a kérdésben jómagam is: évekig éltünk kényszerű közösségben alkoholistával.
Az alkoholista állítja, hogy nem iszik. Aztán azt, hogy nem annyit. És esze ágában sincs elfogadni a segítséget, hiszen nem beteg. A környezet egy része pedig szép lassan belesimul az alkoholista rendezte játszmákba.
A klasszikus mondatok:
- Csak néha iszik egy keveset.
- Az a pár pohárka igazán nem számít.
- Rendes ember, csak az alkohol hozza ki belőle.
- Érthető, hiszen olyan stresszes a munkája.
Néha már a közvetlen hozzátartozó is elhiszi, hogy nem ivott, nem annyit ivott.
Ez a meg nem történtté-tevés az alkoholisták legkedvesebb meséje. A konfabuláció pedig(latin: confabulatio; jelentése: „meseszövés”), a nehezített visszaemlékezés, a hiányzó emlékképek önkényes kiegészítése vagy cseréje nem valós eseményekkel, fantázia szülte elemekkel sajnos valós probléma egy alkoholista családjában, amely már előrehaladott alkoholos befolyásoltságot (Korszakov-szindróma) jelez.
Lehet mentegetni, lehet okokat találni (ebben az alkoholista is elég jól teljesít), és szemet lehet hunyni sok minden felett, de mondjuk már ki végre: alkohollal kezdeni, remegő kézzel kibontani a pénztárostól kikért féldekást, nem egészséges. Alkoholgőzösen elhozni a gyereket az oviból, nem normális. Amikor az ötéves azt mondja az apjának, hogy : “Apa, a kocsmából jöttél?”-az nem egy ideális minta.
Egészséges életmód? Hülyeség!
S miközben a többség a társadalmi norma részeként tekint az alkoholra és a vele járó betegségekre, addig az egészséges életmódot követőket sokszor gúnyolják, és múló hóbortnak vélnek egy kényszerű diétát vagy allergia okozta táplálkozási megszorítást.
Korábban egy kis bioboltot vezettem, és számtalanszor jöttek hozzám olyanok, akikből hosszú hímezés-hámozás után kibukott, hogy magas a cukruk, egekben a vérnyomásuk, tönkrementek az idegeik, az utolsó küzdelmeit vívja a májuk.
Adjak valami májtisztítót, mert nem lett jó a májfunkciós vizsgálat, és ő nem tud lemondani az évtizedes szokásáról: arról a pár felesről, ami lecsúszik nap közben. De majd a tea, kapszula kitakarítja a következő vizsgálatig, helyre pofozza a májat is, és a professzor úr sem fogja végre piszkálni.
És miközben zörög a táskányi gyógyszer az egyik kezében, arról panaszkodik, hogy milyen irgalmatlanul is drága az egészséges életmód.