Apukák, akik féldekással kezdik a reggelt

Apukák, akik féldekással kezdik a reggelt

Apukák, akik féldekással kezdik a reggelt

Csavaros kifli, patron, rakéta, féldekás. Mindegy, minek nevezed. Mint ahogy az is, hol fogyasztják. A rózsadombi alkoholista és a sarki kocsma alkoholistája közt ugyanis nincs nagy különbség.

Tegnap meglepődve konstatáltam, hogy tele van a spejz alsó polca ajándékba kapott italokkal. Akkora mennyiség gyűlt össze, hogy hirtelen nem is tudom, mit fogunk ezzel kezdeni. Mert mindketten gyűlöljük az alkoholt. Családi okok miatt.

Pia -csak egy karnyújtásnyira

Ma reggel aztán – reggeli bevásárló körutam végén -, a pénztárnál ácsorogva egy különös dolgot fedeztem fel. Persze, valószínűleg, ez nem annyira különös, mert más -rutinos vásárlók- erre már régen felfigyeltek.

A pénztárosok szemmagasságában, egy kis állványon, egy vitrines dobozka pihen, és benne a jól ismert kis, csavaros tetejű üvegek. A köznyelv csak féldekásnak nevezi. Tényleg csak egy karnyújtásnyira- mintha egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet kellene kérnem. 

A kommersz italok receptje egyébként nem túl bonyolult: gabonából erjesztett tömény alkohol, amit felhigítanak nagytisztíságú vízzel, aztán felütnek némi aromával és színezékkel. Mit is mondhatnék erre?

Ócska, éréktelen reggelire való.

alcohol-64164_960_720

Az pedig, hogy hogy el vannak zárva, kézenfekvő megoldás: valószínűleg igen kapósak. Főleg kora reggel.

Emlékszem, a régi kisbolt előtt, már nyitáskor nagy volt a tumultus. A reggeli kifli, parizer, kóla mellé, a féldekás került elsőként a kosárba. Természetesen nem sokáig pihent ott, mert a többség már a pénztártól való távozás után felhörpintette a tartalmát.

S hogy mindezt miért írom most le?

Mert akárhányszor szóba kerül a tudatosabb, egészségesebb táplálkozás vagy életmód kérdése, az első ellenérv mindig a drágaság. Minden, ami az életmódváltással jár, az pofátlanul drága.

Drágáim, ez tényleg drága?

Drága lecserélni a liszteket, drága elhagyni a cukrot, drága elhagyni a szörpöket, üdítőket, chipseket és rágcsálnivalókat. Drága száműzni a táblányi csokoládékat, drága elfelejteni a “minden hétvégén sütök egy gáztepsinyi piskótát”-kényszerét. Drága elindulni egyet sétálni, bringázni vagy futni, vagy csak feltápászkodni a kanapéról.

Még drágább száműzni a cigit. És a legdrágább száműzni az alkoholt.

Kisvárosi fíling

Kisvárosban élek, és egyre-gyakrabban szembesülök azzal, hogy az alkohol mennyire természetes része az életünknek. 

Már kora reggel alkoholtól kipirult, nehezen artikuláló apukákba, nagypapákba (és sajnos anyukákba) ütközöm az óvodába menet, akik terelgetik csemetéjüket a kapu felé. Meséli a férjem, hogy bizony volt olyan eset is, amikor a gyerkőc apukája, hogy ne teljen feleslegesen az idő a várakozással, fordult egyet a kocsma felé, míg a gyermeke megebédelt.

És efölött a többség jótékonyan szemet huny.

alcohol-428392_960_720

A tágabb környezet természetesen sokszor ugyanúgy reagál, mint a család. Tudom, hiszen erősen érintett voltam ebben a kérdésben jómagam is: évekig éltünk kényszerű közösségben alkoholistával.

Az alkoholista állítja, hogy nem iszik. Aztán azt, hogy nem annyit. És esze ágában sincs elfogadni a segítséget, hiszen nem beteg. A környezet egy része pedig szép lassan belesimul az alkoholista rendezte játszmákba.

A klasszikus mondatok: 

  • Csak néha iszik egy keveset.
  • Az a pár pohárka igazán nem számít.
  • Rendes ember, csak az alkohol hozza ki belőle.
  • Érthető, hiszen olyan stresszes a munkája.

Néha már a közvetlen hozzátartozó is elhiszi, hogy nem ivott, nem annyit ivott.

Ez a meg nem történtté-tevés az alkoholisták legkedvesebb meséje. A konfabuláció pedig(latin: confabulatio; jelentése: „meseszövés”), a nehezített visszaemlékezés, a hiányzó emlékképek önkényes kiegészítése vagy cseréje nem valós eseményekkel, fantázia szülte elemekkel sajnos valós probléma egy alkoholista családjában, amely már előrehaladott alkoholos befolyásoltságot (Korszakov-szindróma) jelez.

Lehet mentegetni, lehet okokat találni (ebben az alkoholista is elég jól teljesít), és szemet lehet hunyni sok minden felett, de mondjuk már ki végre: alkohollal kezdeni, remegő kézzel kibontani a pénztárostól kikért féldekást, nem egészséges. Alkoholgőzösen elhozni a gyereket az oviból, nem normális. Amikor az ötéves azt mondja az apjának, hogy : “Apa, a kocsmából jöttél?”-az nem egy ideális minta.

Egészséges életmód? Hülyeség!

S miközben a többség a társadalmi norma részeként tekint  az alkoholra és a vele járó betegségekre, addig az egészséges életmódot követőket sokszor gúnyolják, és múló hóbortnak vélnek egy kényszerű diétát vagy allergia okozta táplálkozási megszorítást.

4746653392_cd0676b04a_z

Korábban egy kis bioboltot vezettem, és számtalanszor jöttek hozzám olyanok, akikből  hosszú hímezés-hámozás után kibukott, hogy magas a cukruk, egekben a vérnyomásuk, tönkrementek az idegeik, az utolsó küzdelmeit vívja a májuk.

Adjak valami májtisztítót, mert nem lett jó a májfunkciós vizsgálat, és ő nem tud lemondani az évtizedes szokásáról: arról a pár felesről, ami lecsúszik nap közben. De majd a tea, kapszula kitakarítja a következő vizsgálatig, helyre pofozza a májat is, és a professzor úr sem fogja végre piszkálni.

És miközben zörög a táskányi gyógyszer az egyik kezében,  arról panaszkodik, hogy milyen irgalmatlanul is drága az egészséges életmód.

Facebook Comments