Régóta foglalkoztat egy kérdés. Miért van az, hogy a pasik, amit csak lehet, beborítanak ketchuppal, majonézzel vagy mustárral? No, és persze ne feledkezzünk meg a tejfölről sem, hiszen ez a negyedik aduász, ami bepofátlankodik a gasztronómia eme sérthetetlennek tűnő, szent triumvirátusába.
Tapasztalataim szerint, legyen szó akár egy salátáról, pörköltről, egy egyszerű szendvicsről, rakott krumpliról vagy tojásrántottáról, mindig előkerül egy flakonnyi ketchup és majonéz. Megkockáztatom, hogy sok embernek egész egyszerűen fogalma sincs arról, mit is eszik pontosan. Maximum csak egy gyors pillantást vet a tányérjára, de csak azért, hogy pontosan becélozza a trutyi-lövedéket, aztán máris borul a szósz a kajára.
És bizony valami megmagyarázhatatlan oknál fogva elsősorban a férfiak kedvelik ezt a fajta flakonkulinaritást.
Miért nem csodálkozom tehát azon, hogy az Univer majonéz-reklámja is erősen férfi orientált?
-Ketchup? Mustár? Majonéz?- érkezik a kérdés a gyorséttermek pultjai mögül, a strand büféstől és a piaci hurka-kolbászostól.
Komolyan gondolom, hogy a ketchup-mustár-majonéz dilemma alapjaiban járta már át a hétköznapjainkat. Értelemszerűen slam is született róla Bárány Bencének köszönhetően:
Arról se feledkezzünk meg, amit már a Ponyvaregény óta tudunk, hogy tudniillik akár komoly kultúrbotrány is kerekedhet abból, ha nem a megfelelő öntetet alkalmazzuk bizonyos ételek mellé.
Pedig a férfiember is tudja, hogy a ketchup felrobbantja a szívet. De azért jobb, ha ezzel a témával nem étkezés közben hozakodunk elő.
Mi tegyünk hát legközelebb, ha a háromórányi konyhai munkaórával előállított ételkölteményünket leborítják a családtagok valamelyik kulimásszal?
A családi béke érdekében semmiképp se felejtsük el felírni a következő heti bevásárlólistára a beszerzendő triót:
- ketchup
- mustár
- majonéz