Amikor pár hónapja a fiam azzal jött haza, hogy az Aggteleki-cseppkőbarlangról tanultak környezetismeret órán, és felmerült benne, hogy szívesen megnézné, egyből el is dőlt a kérdés, hogy merre vegyük az irányt idén nyáron.
Az Aggteleki Nemzeti Park területén barangolva aztán merő véletlenségből keveredtünk el az alig 300 fős Jósvafőre, erre a kicsiny településre, ami 1999 óta műemlékvédelem alatt áll. Bár hallottam és olvastam már az itt található Tengerszemről, amit a Baradla-barlangból karsztforrásként kibukkanó Jósva-forrás felduzzasztásával hoztak létre 1942-ben, de a korábbi kirándulásaink során soha nem volt lehetőségem ellátogatni ide.
A jósvafői Tengerszem azonban az idei nyár legemlékezetesebb pillanataival ajándékozott meg bennünket.
Egy könnyű erdei séta és egy felejthetetlen látvány
A Baradla-barlang jósvafői bejáratának közelében található ingyenes parkolóból egy erdei sétányon keresztül vezetett az utunk…
…és hamarosan egy vadregényes helyszínen találtuk magunkat, ahol a kristálytiszta vizű, kellemesen hűs Jósva-patak fogadott bennünket.
A kőmederbe terelt, gyorsfolyású vízre korábban egyébként malom is épült, és a település áramellátásában is szerepet kapott. Sétánk során mi is követhettük kanyargós útját, hol a kőmeder szélén, hol parányi fahidakon átkelve.
Nehéz szavakat találni arra a váratlan csendre és nyugalomra, amiben itt részünk volt.
A Szegedtől Miskolcig tartó utunk során bizony szívszorító látványt nyújtottak aszálysújtotta és kiégett területek, amelyek víz után kiáltottak.
Mi pedig meglehetősen zaklatott lelkiállapotban vágtunk neki ennek a nyaralásnak: talán az elmúlt hetek eseményei és a következő időszak bizonytalanságai bennünket is felperzseltek legbelül. Bennem pedig még erősen munkálkodott egy viszonylag friss egészségügyi problémából szárba szökkenő szorongás.
Ebben a szinte érintetlennek tűnő völgyben viszont a buja növényzet, a szemet gyönyörködtető tó, a színek és az egész varázslatos környezet mintha egy másik tündérvilágba vezetett volna át bennünket. Egy olyan világba, ahol a lélek megszabadulhat az összes súlyától, és friss levegőhöz juthat.
A Tengerszem-tavacskánál ácsorogva olyan érzésünk támadt, mintha a víztükör mesebeli játékot játszana a szemünkkel, hiszen a smaragzöld szín újabb és újabb, soha nem látott árnyalatokban mutatta meg magát.
Ha erre vezet utatok, szánjatok egy kis időt arra is, hogy a gáton lecsobogó vízesést meghallgatjátok, és a vízfelszínre benyúló stégen megpihenve, merüljetek el ennek a különleges tájnak minden apró kis részletében!
Bár itt-ott erősen megérdemelné ez a gyöngyszem, hogy gondosabban bánjanak vele, és szomorú látványt nyújtanak a beomlott kőmeder, az elhanyagolt hidak és épületek is, összességében mégis maradandó élménnyel lesztek gazdagabbak, ha ellátogattok a jósvafői Tengerszemhez.
Ahol egyébként mi magunk meglepően kevés kirándulóval találkoztunk.
(Valamennyi kép a szerző tulajdona)