1965-öt írunk, amikor egy 27 éves skót férfi, Angus Barbieri úgy dönt, hogy eljött az ideje egy egészségesebb életnek. Orvosai valószínűleg jól ráijeszthettek, és maga is belátta, hogy ekkora súllyal nem sokáig élhet. Ezért bejelentkezett a Maryfield Kórházba, hogy kontrollált körülmények között faraghasson le 207 kg-os testsúlyából. A tervezett célsúly 82 kg volt.
Angus böjtje: 1965. június 25-1966. július 11.
Az orvosok eredetileg egy rövidebb, 40 napos böjtöt terveztek Angus számára, az önkéntes éhezés azonban ennél jóval hosszabb lett, miközben a fiatal férfi cseppet sem vesztett lelkesedéséből.
Az őt kísérő szakemberek dokumentációiból tudjuk azt is, hogy tápanyaghiányának ellensúlyozására multivitaminokat, C-vitamint, káliumot, nátriumot, valamint az élesztőt írtak fel neki. Mellette természetesen folyamatosan végeztek vér-és vizeletvizsgálatokat is, hogy ellenőrizzék, minden rendben zajlik-e a böjt alatt.
A férfi a 382 nap során csak folyadékot vett magához, így vizet és ásványvizet fogyasztott. Emellett kalóriamentes fekete kávét és teát ivott, amibe -némileg megtörve a böjtöt – csak az utolsó időszakban tett egy nagyon kevés cukrot és tejet. Ekkorra már rettentően alacsony volt a vércukor szintje, de August számára állítólag ez sem okozott problémát.
Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ilyen megszorító étkezés mellett vajon milyen gyakran kereste fel a vécét nagydolga miatt. Erre 37-48 naponként került csak sor.
Angus Barbieri 382 nap után adta fel a böjtöt, ekkora 125 kg-tól szabadult meg és álomsúlyát is sikeresen elérte.
Hihetetlennek tűnik? Pedig igaz!
Jelenleg ez a világ eddigi leghosszabb, orvosilag is dokumentált böjtje, amiről orvosai 1973-ban részletesen be is számoltak Postgraduate Medical Journal című szaklapban (ITT bele is olvashatsz, ha érdekel). Ezek szerint a férfira nem volt semmiféle negatív hatással a 382 napos koplalás, és súlyát is jól tartotta az elkövetkezendő években (5 évvel később 88 kg volt).
Angus legelső étkezésére egyébként egy főtt tojást, egy szelet kenyeret és vajat kért, de meglepődve vette tudomásul, hogy elfelejtette az ízeket. Ettől függetlenül arról számolt be az újságíróknak, hogy kiválóan érzi magát.
A fiatal férfi a nagy fogyást követően Angliában élt, később megházasodott, két gyermeke született. 1990-ben, 51 éves korában hunyt el.
Angus 382 napos böjtje a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, bár azóta nem jegyeznek fel ilyesféle rekordokat, mert veszélyes vállalkozásnak tartják.
De hogy élhette túl akkor Angus? És mi lett a 125 kg-nyi leadott zsírral?
Nos, nála az történhetett, hogy mája az elraktározott zsírból ketontesteket készített alternatív energia gyanánt, ami biztosította aztán sejtjeinek működését.
Vagyis Angus tulajdonképp egy ketogén diétát követett. Az eredmények szerint sikerrel. Persze orvosai azért megjegyezték, hogy mindenkit óva intenének egy ilyen szélsőséges böjttől, ami rengeteg veszélyt hordoz magában.
Divatba jött a böjt
Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a böjt újra reneszánszát éli. Az időszakos böjtnek (más néven IF = intermittent fasting) hívei épp a ketózis hatását igyekeznek javukra fordítani azzal, hogy csak egy meghatározott időablakban esznek (jómagam gyakran étkezem 16/8-ban, vagyis 16 órán át nem veszek magamhoz szilárd táplálékot, és csak egy 8 órányi időablakban étkezem. pl. 12-től 20 óráig). De előfordul ettől szigorúbb változat is, az OMAD, ami az angol „One Meal A Day” kifejezés rövidítése. Ez esetben egy nap csak egyszer étkeznek, ami meglehetősen kockázatos vállalkozás lehet, ha számításba vesszük az elégtelen vitamin- és ásványi anyag valamint fehérjebevitel kockázatát, vagy a krónikus kalóriadeficit hátrányaival járó veszélyeket.