“A jövő héten hány beteg lesz, aki az önök áruházában kapta el a vírust?”

“A jövő héten hány beteg lesz, aki az önök áruházában kapta el a vírust?”

“A jövő héten hány beteg lesz, aki az önök áruházában kapta el a vírust?”

Manapság úgy érzem, kistelepülésen élni majdhogynem felér egy életbiztosítással. Már tavaly, első lezárások idején is inkább választottuk a helyi kisboltokat, szívesebben szaladtam át a szemközti papírboltba vagy ugrottam be a mellettünk lévő zöldségeshez. Lehet, hogy némileg drágábban jutottunk hozzá néhány dologhoz, mintha Szegeden ejtettük volna meg mindig a bevásárlásainkat, de féltettem magunkat, a családtagjaimat attól, hogy a tömeges bevásárlást válasszam.

Egy alig 7 ezer fős településen nem tapossuk egymás sarkát sem a gyógyszertárban, sem az élelmiszerüzletekben, és a tömegközlekedés miatt sem kell aggódni. Az ugyanis nincs.

Most kifejezetten hálás vagyok a kisváros létért, amit néha csendben-félig hangosan átkoztam magamban: a nyugalomért és a kiszámíthatóságért.

Itt nem nagy kunszt, hogy 20 órától ne mászkáljunk. Faluhelyen egyébként sem szokás.

Ennek tükrében, vidéki lányként nehezen értem meg, hogy vajon miért jelentenek az itteni egy-két fős boltok, kisvállalkozások akkora veszélyt, hogy le kell lakatolni őket. Miért biztonságosabb és jobb megoldás, ha beautózunk Szegedre, és ott vásárolunk meg mindent egy zsúfolt nagyáruházban?

Látom hajnalonta a 70-80 éves tanyasi nénit, aki lassan teker be a városba a kerékpárjával, rajta a maszk, pedig a senki földjén tapossa a pedálokat…Mindeközben a nagyáruházakban hömpölyög a tömeg, – jobb híján – családi kikapcsolódás lett a bevásárlás, ahová nagymamát, nagypapát és az egész népes családot vinni kell.

Dr. Sija Éva, aki igazságügyi toxikológus szakértőként dolgozik egy orvosi intézetben, hasonló aggodalmainak adott hangot nemrégiben egy szegedi áruháznak írt levelében. Évi engedélyével megosztom ezt a levelet (egyelőre az áruház neve nélkül), amire kíváncsian várjuk a választ.

Tisztelt … Áruházlánc!
Ma délelőtt vásárlást terveztem az szegedi, ….-i üzletükben. Ami ott fogadott, ledöbbentett.

Rengeteg ember volt az áruházban. A másfél méter helyett az emberek egymást érték, tolongtak! Ha valahol nem találtam meg az adott árut, amit szerettem volna, jobbnak láttam nem visszafordulni, mert képtelenség volt visszafelé haladni a sorokban. A munkatársaik ráadásul a raklapjaikkal, az áru kipakolásával még nagyobb káoszt teremtettek. Menekültem az üzletből! A kasszák kevesebb, mint fele működött.

Arra gondoltam, vajon a jövő héten hány olyan beteg ember lesz aki, az önök áruházában kapta el a vírust, azért, mert nem tudták betartatni a megfelelő védelmi előírásokat. Vajon mennyire lesz súlyos a lefolyása a betegségüknek, és vajon hány embert, családtagot fertőznek később meg?

Tisztelt Áruház! A járvány jelenleg negatív rekordokat döntöget. Ma több, mint 11 ezer új beteget regisztráltak; több, mint 200-an haltak meg, és ezer feletti azok száma, akiket lélegeztető géppel próbálnak életben tartani! A kollégáimmal túlórákkal, áthelyezésekkel küzdünk azért, hogy az egészségügy működjön, és megfelelő ellátást kapjon mindenki, aki rászorul! És egyre több ember szorul rá!

Mindemellett boltok zárnak be, kiskereskedők, kisvállalkozók mennek tönkre. Egyetlen esélyük a mihamarabbi újranyitás. De ez csak akkor lehetséges, ha a járvány csillapodik.
Kérem Önöket, vásárlóik, munkatársaik és minden ember érdekében vizsgálják felül minél hamarabb az óvintézkedéseket, amiket meg tudnak tenni annak érdekében, hogy hozzájáruljanak Önök is – ahogy sokan mások – a járvány mihamarabbi megfékezéséhez és ne úgy, hogy a betegségen átesettek számát növelik, a járvány tetőzését gyorsítják meg. Segítsék a védekezésben a munkánkat, és óvják az emberek életét, egészségét.
Tisztelettel, dr. Sija Éva

Szerintem ez is érdekelni fog

Ha nem szeretnél lemaradni, csatlakozz Facebook oldalamhoz!

Facebook Comments