Tóth Krisztina költő, író és műfordító szerint Jókai regénye, Az arany ember nem feltétlenül ideális kötelező olvasmány a 21. századi fiataloknak-olvashattuk a napokban a Könyves Magazinban.
Mondanom sem kell, hogy az online világ pár nap alatt darabokra szedte szegényt.
Érdekes, hogy milyen indulatokat tud kiváltani a néplélekben, ha gyermekeink kötelező olvasmányaira terelődik a szó, és még meglepőbb, hogy ilyenkor hirtelen mindenki oktatási szakértővő avanzsál. A fociszakértők, koronavírus-szakértők után a kötelező irodalom-szakértők országa is lettünk.
És már nem először…
Amikor Móriczot nyugdíjazták
2015-ben robbant a nagy “Semmi”-bomba, amikor egy budapesti gimnázium – akkor már nyugdíjazott magyartanára – levélben nehezményezte, hogy a Légy jó mindhalálig helyett Janne Teller Semmi című regényét adta fel az intézmény egyik pedagógusa kötelező olvasmánynak a diákoknak. A panaszcunamiból természetesen jutott a gimnázium igazgatójának, és az akkor köznevelési államtitkári posztot betöltő, Czunyiné Bertalan Juditnak is.
A felháborodott hangvételű levél írója szerint óriási felelőtlenség egy olyan értékekkel teli saját élményű, hazai tájon játszódó mű helyett, mint a Légy jó mindhalálig, egy nihilista, perverz kegyetlenkedésekkel teli regényt nyomni az iránymutatásra vágyó kamaszok kezébe:
“Az írónő hihetetlen leleménnyel merítget és tocsog a kamaszlélek (vagy az emberi lélek?) sötét és félelmet keltő bugyraiban, hogy mindezt irgalmatlanul a képünkbe, illetve a gyerekek! képébe vágja”.
Az iskola ezzel szemben úgy reagált, hogy valójában sem Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, sem Janne Teller kortárs dán írónő Semmi című regénye nem kötelező olvasmány. Az iskola akkori magyartanárai mindkét művet mindössze elolvasásra ajánlják a tanárokkal való megbeszélés lehetőségével.
A nagy port kavart ügy kapcsán a Magyartanárok Egyesületének vezetője, Arató László is nyilatkozott, aki úgy vélte, jóval könnyebb a Semmi esetében kérdéseket megbeszélni a diákokkal.
Őszintén? Maximálisan egyetértek vele. Esztétikailag kétség sem fér hozzá, hogy Móricz különlegesebbet tesz le az asztalra, mint a dán írónő, viszont a Semmi sokkal jobban megmozgatja a gyerekeket, és harapófogót sem kell vinni az órára, hogy kihúzd belőlük a gondolataikat.
Tóth Krisztina és a pitbull-sztori
Szegény Tóth Krisztinát nem először támadja le a ‘zinternet népe. A gyermekeik lelkületét féltve óvó szülők, és melegszívű, jámbor kutyatartók a Pitbull című verse miatt már évek óta óhajtanának minimum egy nyilvános kivégzést a költőnőnek:
Tóth Krisztina: Pitbull
Az ember
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap
ha ne nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
aztat
szépen
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha…
A mondóka 2007-ben jelent meg a Magvetőnél, az Állatságok című gyerekvers-kötetében, aztán egy harmadikosoknak szánt kísérleti tankönyvbe is bekerült.
Nyáry Krisztián, a Magvető korábbi igazgatója mesélte, hogy állítólag egy pitbull tulajdonos telefonon közölte vele, hogy amennyiben Tóth Krisztina nem írja le, hogy a pitbull alapvetően egy jámbor fajta, akkor saját pitbulljával tépeti szét.
Ez most komoly? El kell magyarázni, hogy mit is jelent egy viccesen ártatlan avagy ártatlanul vicces mondóka, ami a sztereotípiákkal operál?
Ha ez igaz, akkor azt hiszem, tényleg át kell gondolni az irodalomoktatást mihamarabb…
Lackfi is kiverte a biztosítékot
A József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár álmában sem gondolta volna, hogy Véletlen című stílusparódiája micsoda indulatokat vált ki az online térben.
Lackfi János: Véletlen
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen
De mi a gond azzal, hogy ez a vers bekerült egy középsulis tankönyvbe, és (horribile dictu) még felvételi feladat is volt 2018-ban?
Fotó: Molnár Mihály
Közzétette: Lackfi János – 2019. február 27., szerda
Hiszen a kölkök is látják, tudják, hogy Lackfi műve mindössze saját nyelvhasználatuk görbe tükre, amin egy marha jót lehet röhögni. Sőt! Ha egy kicsit jobban kinyitod a füled, akkor tapasztalhatod, hogy a felnőttek is merítenek jócskán ebből a nyelvi katyvaszból.
Ne legyünk álszentek! A versek, novellák és regények nem feltétlenül múzeumi műalkotások, amelyeket vitrinbe rakunk, és kellő távolságból szemléljük őket puha vendégpapucsban.
Fogjuk meg, ízlelgessük, gyúrjuk, formáljuk őket, ahelyett, hogy beülnénk egyből az internet rögtönítélő bíróságának soraiba.
Szerintem ez is érdekel
Ha nem szeretnél lemaradni következő írásomról, vegyülj el Facebook oldalaim kedvelői között te is!