Mi lesz veletek, futók?

Mi lesz veletek, futók?

Mi lesz veletek, futók?

Hömpölyög a tömeg a plázában. Az üzletek tökéletesre tisztított üvegfelületein hatalmas leárazások hívogatnak, az emberek pedig egymás sarkára taposva igyekeznek megcsípni az akciós és kihagyhatatlan ruhákat és műszaki cikkeket.

Mindeközben a csoportos sportrendezvényeknek annyi.

Tudom, hogy sokan most azt mondják: ki a csodát érdekel, hogy néhány hülye nem tud lemenni a konditerembe vasakat emelgetni, vagy nincs lehetősége megnézni a túlfizetett focisták bohóckodását a fűtött gyepen. De ettől többről van szó.

Itt vannak példának okáért a futók.

Rendben, tényleg befoghatom a számat, mert nagyjából egyáltalán nem érdekel, mikor és hogy fussak. Eddig sem okozott gondot a hajnali kelés vagy a hétvégi futás. Aprólékos szervezéssel és jó időbeosztással szinte mindig találtam rá lehetőséget, hogy futócipőt húzhassak.

De a futó egy olyan állatfaj, ami jól érzi magát társaságban. Nem, nem a monstre utcai versenyekre kell feltétlenül gondolni, ahol időnként több ezernyi ember lep el egy-egy nagyvárost, és az autósok minden fórumon szidják a jóédesanyukájukat. És fröcsögő kommentekben feszülnek egymásnak az indulatok, hogy minek fizet nem kevés pénzt ennyi marha azért, hogy kipufogógőzben futhasson 21 vagy 42 km-t. Én most nem ezekre a versenyekre gondolok, ahol valóban kockázatos lehet most a közös frissítőasztal használata ekkora tömegnek.

Kisteleki 6 órás köröző

Vannak olyan kis rendezvények, amelyekről talán nem is igen hallani. Ahol a szabad ég alatt alig pár tucat futó szeretné próbára tenni mentális és fizikai képességeit, és egyszerűen csak szeretne töltekezni azokból a találkozásokból, közös élményekből, amelyek egy-egy futóközösséget és a futótársadalmat összetartják. Tudom, nem first-world problem, fogjuk be a pofánkat és örüljünk, hogy nem vagyunk betegek, hogy van melónk és egyáltalán sportolhatunk valamit.

Tavaly egymás után voltak kénytelenek lemondani a szabadtéren tartott kislétszámú sportrendezvényeket az egyesületek. Többek között mi is. És már elkezdődött az idei versenyek tologatása is a naptárban.

6 órás futáson

Olvasom, hogy hirtelen a százezer sportoló országa lettünk. Egy sportegyesületbe belépve és egy gyors orvosi vizsgálatot követően bárki hivatásos sportoló lehet, és onnantól kinyílnak a konditermek ajtajai, és semmi akadálya OB-n futni sem. Szóval van itt kiskapu.

Elkeseredett szülők tömegével léptetik be a gyerekeiket az egyesületekbe, hogy úszhassanak vagy focizhassanak, és ne bolonduljanak bele ebbe az egy éve tartó őrületbe.

Olvasom, hogy a gyerekkórházakban megjelentek a kialvatlan, depressziós gyerekek, akik közösség híján napi 10 órában tolják az online oktatást.

Olvasom, hogy a vakcina milyen jó lesz nekünk. Hogy ez majd mindent megold, és újra visszatérhet az élet a régi kerékvágásba.

Olvasom, és közben arra gondolok, hogy végre oda kellene vágni egy hatalmasat az asztalra és ki kellene mondanunk hogy a sport, a mozgás GYÓGYSZER! Egy olyan orvosság, amire pont most, a pandémia idején lenne a legnagyobb szükségünk. Ezt nem tiltani kellene, hanem ésszerű keretek között minél több ember számára fel kellene írni!

Nincs megállás

Nem, nem akarok kiskapuzni. Arra vágyom, hogy a kis egyesületek, a helyi sportközösségek újra szervezhessenek farsangi és szilveszteri futást, hétvégi futókirándulásokat és közös esti kocogásokat a barátokkal. És újra együtt körözhessünk egy pályán azokkal, akik számára a sport ugyanolyan életbevágó, mint másnak a vakcina.

Valamennyi fotó a szerző tulajdona!

Szerintem ezek is érdekelhetnek

Ha nem szeretnél lemaradni következő posztomról, csatlakozz Facebook oldalamhoz te is!

Facebook Comments