Ha hiszed, ha nem, a világ egyik legkülönösebb futóversenyét 1934-ben rendezték meg, és Magyarországról rajtolt. Ez a verseny ugyanis egyúttal két táplálkozási irányzat összecsapása is volt. Húsevők kontra vegák a futópályán.
Húsevő kontra vega
Úgy esett, hogy Matura Ernő mészáros, elhatározta, hogy Budapesttől Rómáig fut, hogy ott Mussolininek átadja a mészárosok ipartestületének díszalbumát.
Igazi szenzáció volt, hogy futásához csatlakozott Lovas Antal, aki ekkor már ismert futó volt (46 évesen például 3 óra 13 p 24 mp-cel lett hatodik a bécsi maratonon), de valamennyi futása közül egy 3 évvel korábbi teljesítménye maradt igen emlékezetes.
Lovas ugyanis két vegetáriánus kísérőjével 1931-ben egy Bécs-Budapest futással szeretett volna még nagyobb hírverést csinálni a bicsérdista étrendnek. Ami igen jól sikerült, hiszen sikerült lefutnia a távot. Méghozzá nem is akárhogy.
Kik voltak a bicsérdisták?
Bicsérdy Béla (1872-1951) tanításának vezérfonala a tisztán nyers táplálékok kizárólagos fogyasztása, amely elmélete szerint megnöveli az ember ellenálló képességét, és segítségével szellemileg és fizikailag is a fejlődés útjára léphet. A Bicsérdy-féle étrendben a nyers növényi ételek mellett megengedett némi teljes értékű száraz kenyér, csírátlanított tojás és kevés nyers tej fogyasztása is. A húsfogyasztás viszont szigorúan tilos.
Bicsérdy tanításaiban természetesen fontos szerepet kap a böjtölés, a megfelelő mozgás, sport, valamint a különféle légzőgyakorlatok és a pihenés, meditáció is.
Ő maga is aktívan sportolt, víz alatti úszásban és súlyemelésben egyaránt kiválóan teljesített. Állítólag számtalan betegséget győzött le, sőt a korabeli rettegett betegséggel, a szifilisszel is eredményesen vette fel a harcot.
Saját magát Zarathustra, Buddha valamint Krisztus után a következő egyetemes mesternek titulálta, hívei pedig bicsérdista lapokat, étkezdéket indítottak, sőt Ada Kaleh szigetén még egy bicsérdista kolónia is működött.
Annak ellenére, hogy az orvosok többsége sarlatánnak titulálta, ez nem különösebben vetette vissza népszerűségét, amit kiváló marketing eszközökkel (például hálálkodó bicsérdista életmódot folytató egyének leveleinek közlésével) erősített.
Korabeli újságcikkek tanúsága szerint valóságos hisztéria alakult ki, amikor 1926-ban a kolóniájáról Budapestre érkező Bicsérdy látogatására került sor. A pesti hentesek egyenesen fellázadtak. Kórust alkotva skandálták ablaka alatt a „Hurka! Kolbász! Szalonna!” rigmusokat.
Szumma szummárum, Bicsérdy nem lopta be magát a magyar hentesek szívébe.
Lovas Antal, az ultrafutó
Nos, tehát az ultrafutásra vállalkozó Lovas Antal maga is Bicsérdy tanait követte, s a Bécs-Budapest távon mindössze hársfateával, mézzel és citrommal frissítette magát.
A vegetáriánus futó egyébként óramű pontossággal teljesítette is a kitűzött célt, melynek a végén tojást (persze szigorúan csírátlanított), salátát és némi kenyeret evett. A 268 km-t 34 óra 45 perc alatt teljesítette.
Az orvosi vizsgálat szerint a 6 kg-os fogyáson kívül kutya baja sem volt.
A hentes szakma visszavág
Nem úgy a húsiparnak, amit állítólag alapjaiban rengetett meg ez a korabeli produkció. Matura Ernő hentes pár nappal később már készen is állt arra, hogy visszaállítsa a húsevők renoméját, s maga is lefussa a Bécs-Budapest távot. Egy kudarcba fulladt kísérletet követően- kísérői rossz útra terelték a futót, így fel kellett adnia tervét- másodjára valóban teljesítette is kitűzött célját. Frissítése sonkából és szalámiból állt.
Azt azért tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy Matura maga vallotta be Az Újság című lapnak, hogy a nélkülözés évei alatt szinte növényevővé vált maga is, hiszen oly ritkán jutott húshoz.
Minden út Rómába vezet
1934. november 11-én tehát a két „rivális” futó együtt vágott neki a Rómáig vezető 1500 km-es útnak.
Az eseményre a hentesek és mészárosok is készültek: előkészítő irodát állítottak fel az Andrássy úton, hogy imígyen támogassák a hentes futó küldetését. Mert az mégsem járja, hogy ebben a versenyben a húsevők maradjanak alul.
A pénz azonban meglehetősen nehezen gyűlt. Helyette inkább a véres, májas hurkák, kolbászok, szalámirudak, szép oldalasok szolgáltak szponzoráció gyanánt.
Jól mutatja a korabeli sajtó állásfoglalását az alábbi pár sor, amellyel a vegetáriánus Lovast jellemezték:
”Lovas Antal bicsérdista, spenóton, karalábén, zelleren él és fáradhatatlanul rója az országutakat. A húst gyűlöli, talán még el is fordul, ha az országúton egy tehenet vagy ökröt lát.” (Huszadik Század. 1934 novemberi száma)
A futókat autó kísérte, melybe –állítólag- Lovas csak a váltóruháját tette bele. Induláskor még úgy tűnt, hogy az összegyűjtött pénz csak a határig lesz elég, de Matura bizakodóan indult az útnak.
A két futó napi 70-80 km-t tett meg. Útjuk során természetesen mindketten szigorúan ragaszkodtak a maguk étrendjéhez. Igaz, a rajtnál Kollár Gábor, a hentesipar képviseletében egy rúd szalámival szerette volna jobb belátásra bírni Lovas Antalt, ezért egy „Térj meg!” cédulával ellátott rúd szalámit nyújtott át neki.
A két futó két hét múlva, december 2-án ért célba kerékpáros rendőrök gyűrűjében a Piazza Veneziára, ahol megkoszorúzták az Ismeretlen katona emlékművét. Tiszteletükre még lakomát is rendeztek, ahol Lovas spárgát evett. Matura pedig sódart.
Imígyen ért tehát véget ez a barátságos küzdelem a vegák és húsevők közt.
Forrásként használtam:
http://www.huszadikszazad.hu/1934-november/sport/futoparbaj-budapesttol-romaig
http://magyarnarancs.hu/egotripp/palya_a_magasban-65889