Kiss Kovács Orsolyát és férjét, dr. Kiss Lászlót mindig is foglalkoztatta a mezőgazdasági növények sokszínűsége. Orsi és Laci egy balástyai tanyán biogazdálkodnak (Szegedtől 30 km-re), de emellett hihetetlen lelkesedéssel osztják meg tapasztalataikat az önfenntartó gazdálkodásról, vagy épp a magfogás rejtelmeiről azoknak, akik még csak most tanulják mindezt.
Orsi környezetgazdálkodási agrármérnök, biogazdálkodó, és én – remélem nem neheztel meg rám emiatt – csak Excel-gurunak hívom magamban, mert bámulatraméltó precizitással tervez és szervez mindent, és számtalan különleges kezdeményezésben vesz részt.
Most épp egy márciusi programjukról, a Magbörzéről mesélt nekem, amelyet a Vackor Környezet-és Természetvédelmi Egyesület és a Magház csapata szervez a szegedi Szabad Waldorf Általános Iskola és Gimnáziummal karöltve.
Egy magbörze, ahol elkezdődött valami
Orsiék 2011-ben részt vettek a Szegedi Let’s Liberate Diversity fórum magbörzéjének szervezésében, melyet azóta is az I. Szegedi magbörzeként tartanak számon. Ekkor merült fel bennük, hogy érdemes lenne egy ehhez hasonló, de különálló eseményt szervezni, amihez sikerült megnyerniük a szegedi waldorf iskolát is. Azóta is itt tartják a magbörzéiket immár 9 éve. Aztán 8 éve más gazdálkodókkal is felvették a kapcsolatot, és egy országos hálózatot hoztak létre, Magház Közösségi Hálózat a Mezőgazdasági Sokféleségért néven. De róluk egy kicsit később…
És itt álljunk meg egy pillanatra: Miért van szükség ilyen börzére?
“Amikor elkezdtünk gazdálkodni, alapvető célunk volt, hogy nemcsak a boltban kapható vetőmagokat használjuk, hanem olyanokat is, amelyek évszázadokon át a paraszti kertekben megőrzött fajták voltak” – mesélte Orsi.
Mit is jelent ez számunkra, laikusoknak? Orsi azt is megosztotta velem, hogy a bolti fajtákat olyasmire nemesítették az elmúlt 50-60 évben, hogy például sokáig pulton tarthatóak legyenek, vagy, hogy rengeteg termést hozzanak. A kiskertes művelésben fenntartott régi fajták, tájfajták azonban beltartalmi értékekben és ízben is egy csomó olyan értéket hordoznak magukban, amelyek a bolti fajtákból többnyire elvesztek a nemesítés során. És ezekre a növényekre is érvényes, hogy meg kell őriznünk a sokszínűségüket, azt a páratlan genetikai kincset, amit magukban hordoznak.
Házi génbankok
Külföldön már egy bevett szokás- tudtam meg Orsitól, hogy gazdaságok házi génbank – jellegű tevékenység végeznek. Ez azt jelenti, hogy a szabad fajtájú növényekből magot fognak, és szakszerűen elraktározzák azokat, aztán újra kivetik őket, így a növény az adott talajhoz és klímához alkalmazkodik.
Orsiék maguk is végeznek hasonló tevékenységet (kb. 250-fajta zöldség növényt tartanak fenn, és tavaly óta immár 6 gabonafajtát is.). Orsi és Laci aktív tagjai a Magháznak, ami nagyon sokat tesz azért, hogy mások is megtanulhassák, hogy lehet ezeket a fajtákat szakszerűen fenntartani, tárolni. A Magház csapatával együtt Magbörzéket szerveznek, honlapot hoztak létre, saját kiadványaik vannak, hogy mindenféle a magfogáshoz kapcsolódó tudást összegyűjthessenek és átadhassanak másoknak.
A Magbörzés-életérzés
„A Magbörze egy kiváló lehetőség arra, hogy a saját kertünkből termesztett növényekről fogott magot megoszthassuk másokkal, és mi magunk is különleges magokhoz juthassunk”– foglalta össze Orsi a Magbörze lényegét.
Amire mindenképpen figyelni kell, hogy bolti (tasakos), csávázott vagy GMO-magvakat nem szabad a börzére vinni! A Magbörzén csakis olyan szabad fajták kerülhetnek ki az asztalokra, amelyek nem állnak semmilyen oltalom alatt, vagyis nem egy fajtanemesítés eredményeként jöttek létre.
Természetesen az sem gond, ha valakinek még nincsenek magjai, mert még csak most ismerkedik a kertműveléssel. Nekik a Magbörzére való belépéskor 5 üres lepecsételt tasakot adnak a szervezők, amelyekbe lehetőségük van felszaporítási mennyiségben magot kérni olyanoktól, akik sokféle maggal rendelkeznek. Ebből lehet palántát nevelni és magot fogni. Így egyfajta genetikai kincs megosztás zajlik.
Fontos azonban tiszteletben tartani mások munkáját, így a szervezők arra biztatják a résztvevőket, hogy mindenképpen ültessék el a hazavitt magokat, és csak annyi magot vegyenek magukhoz, amit valóban fel is használnak palántaneveléshez.
A kis magvas tasakokon sokféle információ szerepel: feltüntetik, hogy ki a termelő, hogy milyen településről érkezett, hogy mikor fogta a magot és hogy pontosan milyen növényről is van szó. A tasak hátoldalára pedig felkerülnek termesztési és felhasználási tanácsok is.
Magvak-történetek
A Magbörze nem tipikus rohanós-sietős műfaj- hangsúlyozta Orsi. Itt időt kell szánni egymásra, meg kell ismerni minden fontos információt az adott magról és a belőle nevelt növényről. És hát nagyon érdekes történeteket is meg lehet tudni egy-egy fajtáról-árulta el Orsi.
„Nekünk például van egy olyan paradicsomfajtánk, ami egy bolgár zöldségközösség tagunk nagymamájától származik. Kaptunk tőle egy paradicsomot, annak megfogtuk a magját, felszaporítottuk és két év múlva már a zöldségdobozban visszakapta. ÉS azért nagyon jó belegondolni abba, hogy ez honnan jött, milyen történet áll mögötte. A magvak igazi titkos, rejtett kincsek”