Mióta fújunk orrot? És mióta használunk zsebkendőt? Nos, Rotterdami Erasmus németalföldi humanista filozófus és teológus említette meg elsőként a XV. században, hogy úgy illő, ha az orrunkat rendszeresen kifújjuk egy kendőbe. Lehetőség szerint kissé elfordulva környezetünktől. Erasmus szavai azonban nem igen találtak értő fülekre, és a kendőt inkább csak divatkellékként hordták maguknál sokáig a nemes urak.
A dohányzás térhódításával aztán a zsebkendő is előkerült újra, és immár bőszen prüszkölték bele a pasik a dohányszemcséket…
Az 1920-as évektől Európában és Amerikában megjelent a papír zsebkendő is. Nagyapám állítólag hüledezve vette tudomásul, amikor ezt kínálgatták az üzletekben a hagyományos textil zsepi helyett. El nem tudta képzelni, hogy fújhatják ilyesmibe az orrukat az emberek.
Ennek ellenére a 80-as években mi még biztosan ruhazsepiket használtunk (ti is így hívtátok?)a taknyos időszakok átvészelésre. Arra is kristálytisztán emlékszem, hogy ezeket szigorúan vasalni kellett, és gondosan összehajtogatva várakoztak a szekrény egyik dobozkájában, hogy bekerülhessenek egy kabát- vagy nadrágzsebbe.
Aztán szép lassan feledésbe merült a textizsepi, ellenben elárasztották a papírzsepik a boltok polcait, hogy millió illatban, kiszerelésben, érzékeny orra szabva és mosható verzióban is kosárba dobhassuk őket ilyenkor, a takony-szezon kellős közepén.
Az utóbbi esztendőkben viszont a zsepikérdés is bekerült a megoldandó öko-feladatok közé, és egyre több helyen látom, hogy trendi lett megint ruhazsepit használni. Az ismerőseim körében is látom, hogy fel-felmerül a textilből, mosható változatból készült cuccok használata. Persze itt is megoszlanak a vélemények. Van, aki a macerás mosás miatt nem szívesen váltana:
“Áztatni kell, mert csak úgy nem lehet bedobni a gépbe, szóval elég macerás”-említette Mária, de volt, olyan ismerősöm, aki élesebben fogalmazott, és kijelentette, hogy egy echte taknyos zsepit ő biztosan nem mosna ki.
Bea, akinek párja megrögzött ruha zsebkendő használó, kijelentette élete párjának, hogyha ilyen zsepit használ, azt bizony magának kell majd mosnia.
Eszter azért irtózik a textilzsepi gondolatától is, mert gyerekkorában ő mosta az egész családét kézzel és mosószappannal, míg egy másik kedves barátnőm úgy fogalmazott, hogy
“Védem a környezetet,de ettől gyerekkorom óta irtózóm…”
Nos, a papír verzió kétségtelen előnye, hogy meg lehet tőle szabadulni, így jóval higiénikusabb a használata. Egy alapos kézmosás után már meg is feledkezhetünk az orrunkból kiküldött bacikról. Ellenben egy náthás vagy allergiás időszakban jó sok hulladékot tolunk ki a környezetünkbe. Csak az Egyesült Államokban 24 kg-nyi jut mindenkire.
A textil zsebkendővel szembeni ellenérzést azonban az okozza, hogy nem szívesen hurcolunk magunkkal egy piszkos, bacikkal teli taknyos zsepit a táskánkban vagy zsebünkben. Hiszen egy használt zsepi potenciális veszélyforrás lehet ránk vagy a környezetünkre nézve. Ott lapul gombócba gyűrve egy táska alján, és alig várja, hogy újra teleszórja a kezünket a kórokozókkal.
Bevallom, én szívesen használok ruha zsebkendőt, bár elsősorban a téli futásaimon, amikor fontos, hogy ne dörzsölje ki az orromat. A tavaszi allergiaszezonban azonban egy textilzsepi gyár éves termelése sem lenne elég számomra. Ilyenkor marad a környezetszennyezés.