Van legalább egy darab 10 éven aluli gyermeked? Ha igen, akkor nem kell bemutatnom a Tomi-meséket, amit a You Tube-on lelhetsz meg. Bár a mesefolyam erősen megosztja a szülőket, a számok azt mutatják, hogy igencsak közkedvelt csatornáról van szó: havonta közel 20 millióan nézik meg a Tomiról szóló történeteket, és havi 2,4 millió egyedi látogatója van a csatornának.
Mondanom sem kell, hogy nálunk is nagy népszerűségnek örvend a csatorna. 8 éves fiam nem mulasztja el megnézni a legújabb részeket, iskolás lévén pedig főként az iskolai élettel kapcsolatos történeteket nézi szívesen.
Az aktuális kedvenc Tomi-mesénkben most épp jóféle keresztmetszetet kaphatunk a magyar oktatásról, és arról a helyzetről, amikor egy tanár kipécéz magának valakit az osztályból. Folyamatos egrecírozás, megszégyenítés és persze az ebből fakadó pszichoszomatikus tünetek jelentkezése a gyereknél- ismerős ugye?
Szerencsére a fiamnak még nincsenek ilyen élményei, így elsősorban a mese leglényegtelenebbnek tűnő pontján akad fenn folyamatosan. Tudniillik, hogy az illusztrátor, miért rajzolt ciciket ennek a kisfiúnak:
Bevallom, kissé sokkolt a kérdés, és egy darabig semmiféle épkézláb magyarázattal nem tudtam előállni. Aztán, ahogy néhány napja ténferegtem egy strandon és nézgelődtem, villámcsapásszerűen ért a felismerés: a mesebeli kisfiú valószínűleg túlsúlyos.
Hoppá! Az a sokkoló tapasztalat, amivel a strandon szembesültem, aktiválódott a modern gyerekek mesevilágában is. Valóban elképesztő méreteket öltött az elhízás a gyerekek körében is. Védőnő ismerősöm meséli, hogy manapság egyre több túlsúlyos gyermekkel van valamilyen probléma: a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás miatt további kezelésekre és gondozásra szorulnak ezek a gyerekek. 6-7 vagy 8 éves gyerekek is!
Egy tanító néni arról panaszkodott, hogy harmadik-negyedik osztályig szóba sem jöhet a kötélmászás, mert van olyan osztály, ahol a gyerekek harmada túlsúlyos, és egész egyszerűen nem bírják el a saját testsúlyukat. Sokan persze évekkel később sem boldogulnak a feladattal. És itt nem arról van szó, hogy mi a francnak kell kötelet másznia egy gyereknek (Egyébként tényleg: Mi a francnak?), hanem arról az ijesztő jelenségről, hogy ilyen korán bebetonozzák ezeket a gyerekeket az egészségtelen állapotba. Hogy kik? A szülők!
Mert ebben a történetben a szülő felelőssége nem lehet kérdés. Ezért döbbenek meg, amikor a nyilvánvaló problémát egy kézlegyintéssel elintézi az anyuka, vagy az apuka vehemensen állítja, hogy: “Nem tudunk semmit tenni. A genetika az oka…”, miközben előkotorja az edzésre magukkal vitt csipszes zacsit az energia ital mellől.
Szóval, jó reggelt! A valóság megérkezett a mesevilágba is.