Kilenc évvel ezelőtt, 33 évesen úgy hozta a sors, hogy egy kis tanyára költöztünk. A férjem viccesen csak úgy fogalmazott, mikor megkérdezték, hol lakunk, hogy “Nekünk a nyúl a szomszédunk”, és ez cseppet sem volt túlzás. Fatüzelésű kályha, fúrt kút, veteményes és gyümölcsös, mókusok a fán- egyszóval valóban olyan volt, mintha a természet kellős közepére ejtették volna a kis házunkat. Ide született a fiam 9 évvel ezelőtt.
Sokkoló látvány
Mivel külterületen laktunk, ezért nagy zsákban gyűjtöttük a szemetet, amit a hozzánk is be-beforduló kukásautó vitt el szerdánként. Én pedig ekkor szembesültem vele először, hogy milyen irgalmatlanul sok szeméttel jár egy olyan rövidke időszak is, amikor a gyermekünk pelenkát használ. Egy átlagos újszülött napi 6-8 pelenkát igényel, de később is minimum 4-5 darabra lesz szükségünk. Gyors fejszámolással nem nehéz rájönni, hogy ez kezdetben bizony hetente 40-50 db pelenkát jelent. Ez egész egyszerűen megoldhatatlan problémának tűnt, hiszen hivatalosan csak egy zsáknyi szemetet vittek el tőlünk, és egyébként is megdöbbentő volt látni, hogy egyetlen aprócska ember után ennyi felesleges hulladék került ki a háztartásunkból. Gyors döntésre szántam el magam, és bejelentettem itthon, hogy áttérünk a mosható pelenkákra.
Mossak, de mivel?
Persze -mondanom sem kell -, hogy 9 évvel ezelőtt még nem volt ilyen bőséges választék mosható pelusok terén, így meglehetősen körülményesen, de sikerült pár használt bambusz pelenkát beszereznem, amit kiegészítettem néhány általam varrt hagyományos tetra pelenkával. Induljon, a móka- gondoltam, csakhogy ezeknek a pelenkáknak a mosása nem olyan egyszerű feladat, mint egy papírpelust kidobni egy laza mozdulattal a szemetesbe.
A tanyasi életben nem törvényszerű a csatornázottság, így saját szennyvízgödrünk lévén, igencsak át kellett gondolni minden mosáskor, hogy mivel terheljük a környezetünket. Igen, itt tényleg szó szerint a szemünk előtt volt minden, amit a környezetünkbe engedtünk ki. A mosószerek fehérítőt, zsírbontószereket, illatosítókat, vízlágyítót tartalmaznak, és az illatos, látványos, szép csomagolású mosógépbe való termékek miatt a természetes vizekben felhalmozódó foszfor komoly problémát okozhat az élővilágnak is. És pont ez volt az, amit nem akartam.
Mosódió: mert szeretem a környezetem és a családom is
Nos, a mosható pelenkák beszerzésével egyúttal a mosási szokásainkat is drasztikusan megváltoztattam, és úgy döntöttem, a mosódió mellett teszem le a voksom. A mosódió egy Délkelet-Ázsiában honos fa termése, amit Indiában és Nepálban évezredek óta használnak mosásra és tisztításra. A működése pofonegyszerű, hiszen a héjából meleg víz hatására szaponin, egy szappanszerű természetes felületaktív anyag oldódik ki, ami vízzel érintkezve habzani kezd és kitűnően oldja a szennyeződéseket. A mosódió az egész családnak szuper választás volt, mert jómagam allergiás vagyok egy sor összetevőre, ami a mosószerekben található, a gyerekeim pedig pikkelysömörrel és ekcémával küzdnek. A mosódió ideális ezekre a problémákra, és ráadásul komposztálható is. Nem hagy nyomot a környezetünkben.
Viszont meglehetősen pepecselős és morgolódós volt a dolog. Egyrészt mindenütt dióhéj darabkák voltak. Aztán volt, hogy a mosógépben felejtettem őket és megdohosodtak, azt meg aztán végképp nem tudtam fejben tartani, hogy hányszor lehet még az adott mosódiót felhasználni.
Mára viszont igencsak megváltoztak a mosási szokások, így akár mosódiós labdát vagy épp mosódióból készült folyékony mosószert is használhatunk. Ráadásul ezek a termékek nélkülözik a mosódió kellemetlen illatát, így tényleg nagyon könnyen maceramentesen lehet minél kisebb lábnyomot hagyni a környezetünkben.
Ez már több, mint trendi!
Azt tapasztalom, hogy ma már egyre kevésbé lehet divathullámnak tekinteni a környezettudatosságot. 2010-ben még igencsak furcsán néztek rám, amikor ezeket a termékeket elkezdtem keresni a piacon, és a napfényben lengő pelenkák látványától is sokan mosolyra húzták a szájukat. 2019-ben már egyszerűen létkérdés, hogy mit csinálunk ezzel az egyetlen bolygóval, ahol élhetünk.
Minden egyes megvásárolt termékkel (legyen az egy ruha, egy élelmiszer vagy a mosáshoz választott mosószerek) hozunk egy döntést, hogy mennyire vagyunk képesek környezetünkre figyelni, tudatos választásokat hozni.
“Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot“-írja Lao Ce Tao Te King című művében. És a tudatos nő sem hagy lábnyomot-teszem hozzá rögtön.
Alapvetően még mindig nagymértékben mi, nők formáljuk azt, hogy mi kerüljön a családunk asztalára, hogy mivel biztosítsuk a jól-létünket, egészségünket. Legyünk tudatosak a környezetünket befolyásoló termékek választásakor is!