A héjában van a vitamin?
Bizonyára a te anyukád szájából is elhangzott a bűvös mondta jó párszor: “Kislányom, meg kell enni, mert a héjában van a vitamin”. Gyerekként persze nem sokat töprengtünk ennek a mondatnak az igazságtartalmán. De hogy is állunk valójában a zöldségek és gyümölcsök héjával? Pucoljuk, mossuk vagy kidobjuk?
Az alma héja 5-35 mg C-vitamint tartalmazhat, és valóban, a benne található vitaminok nagyrészt itt illetve a héj alatt találhatóak meg. Talán azt is kevesen tudják, hogy a C-vitamin mellett számtalan ásványi anagot (pl. vas, magnézium) is tartalmaz ez a bizonyos héj, emellett igen gazdag antioxidánsokban, de tartalmaz cellulózt és pektint is. A cellulóz a bélrendszer tisztulásában játszik fontos szerepet, míg a pektin a koleszterinszint csökkentésében kap kiemelt szerepet.
A pucolás az őszibaracknak sem tesz jót. Egy tanulmány szerint, az őszibarack héjának eltávolítása 13-48% -kal csökkentette a benne lévő antioxidánsokat (Forrás)
A zöldségeket és gyümölcsöket azonban mindenképpen alaposan meg kell mosni, és külön konyhai kefével érdemes eltávolítani a héjon lévő szennyeződéseket. Ha biztosra akarunk menni, érdemes áztatással kezdeni a tisztítási folyamatot, majd mosással és többszöri öblítéssel befejezni a procedúrát.
Nem mosom meg az aszalt gyümölcsöket. Kellene?
És a kenyérhéjban is ott a vitamin?
Válogatós gyerekek kedvenc elfoglaltsága a kenyérszeletek gondos kibelezése, és a héj gondos figyelmen kívül hagyása. Pedig, hát- nagyanyáink szerint – abban is van vitamin. De valóban?
Úgy tűnik, itt is van némi alapja ennek a bölcsességnek. A kenyérsütéskor kb. 140-165 fokon indul be az ún. Mailard reakció. Ez azt jelenti, hogy az cukormolekulák aminosavakkal lépnek kölcsönhatásba. A Mailard reakciónak köszönhetően alakul ki a kenyér külső, barna rétege, sőt a reakció során “keletkezik az antioxidáns pronyl-lizin, amelynek rákmegelőző hatást tulajdonítanak“-olvasható a Házi Patika cikkében.
Popeye vajon tényleg a spenóttól lett erős?
Vannak azonban olyan kaja-mítoszok, amelyek meglehetősen ingatag lábon állnak.
1870-ben a német Erich von Wolf német kémikus többek között a spenót vastartalmát is kutatta, ám az ezzel kapcsolatos adatot rosszul másolta át jegyzetfüzetébe. Így lett – egy tizedesvessző elírás miatt – 100 g spenótnak 35 milligramm vastartalma. A valóság azonban egy kicsit karcsúbb: ez a szám igazából 3,5 milligramm. Később 1981-ben a British Medical Journal is megpróbálta eloszlatni a mítoszt, de úgy tűnik, ez már beépült nagyanyáink és anyáink téveszméi közé.
A szupervasas spenót lett aztán Popeye, a tengerész kedvenc étele, amitől óriásira nőnek az izmai. Popeye karrierje egyébként az 1910-es évek végén indult el először előbb képregény, majd rajzfilm formájába. Ekkoriban igencsak megugrott a spenótfogyasztás Amerikában.
A valóság ellenben az, hogy a spenótban lévő vasat nem igen tudja a szervezet hasznosítani a benne lévő oxálsavat miatt. Az oxálsav ráadásul hő hatására (ásványi anyagokkal) kristályosodik, ez pedig az arra hajlamos emberekben vese-, illetve hólyagkő képződéshez vezethet.