Egyetemista koromban mindig nagy lendülettel hajítottam bele a bevásárlókosárba a különféle bögrés leveseket, gyorsan elkészíthető szósz alapokat, és tasakos kutyulmányokat. Persze ez időtájt nem is igen ácsorogtam még a konyhaművészet Parnasszusán (mondjuk, ezen a elmúlt 20 év sem változtatott jelentősen). Mintha most lett volna, hogy kétségbeesetten tárcsázom anyut, mert nem emlékeztem rá pontosan, hogy a tésztát a vízzel kell felrakni forralni, vagy csak később kell beletenni a lábosba.
Ted Bundy tasakos levesei
Később hosszú évekig dolgoztam egy lelkisegély szolgálatnál, ahol az éjszakai műszak alatt állandóan éhes voltam. Így miközben Endre, Anita vagy épp Péter lógott a bal fülemen, és osztották meg legféltettebb titkaikat, én körkörös mozdulattal kavargattam a mini kenyérkocka darabokat a pohárban, és lelkesen szürcsöltem az instant élvezetet.
Apropó! Tudtátok, hogy Ted Bundy, a hírhedt sorozatgyilkos egyetemista korában egy lelkisegély szolgálatnál dolgozott? Sejtésem sincs, mennyi zöldségkrémlevest ihatott egy-egy műszak alatt, mindenesetre a fejemben sokáig összekapcsolódott az instant levesek tudatmódosító hatása Ted Bundy portréjával.
Ez már a konyhai klimax?
Az instant porok, konzervek és készételek világa így, 40 éves koromra már nem izgatja fel túlságosan a fantáziámat. A salátaöntetek, házias levesek, instant tejberizsek és császármorzsa alapok mindig azt juttatták eszembe, hogy az étel ilyesforma metamorfózisai bizonyára a 20-21. század csúcstermékeinek számítanak, én azonban jobb szeretem látni, miből készül egy-egy étel. Nálam például határozottan hiányzik a gombakrém levesből a maltodextrin, miközben a gombaszeletek aránya határozottan átlépi a 0.1%-nyi (rém)álomhatárt.
Oké, ne legyünk álszentek! Lehetnek természetesen olyan helyzetek, amikor van némi létjogosultsága ezeknek a termékeknek.
Amikor 12 órás ultrát futottam, és a férjem az autó csomagtartójából adogatta a kezembe a frissítést, akkor nyilván nehezen tudtuk volna megoldani, hogy ott helyben üssön össze nekem egy tál forró levest. Maradt a bögrés verzió. 100 km-nyi futás után vajon kit izgat túlságosan, hogy hány százaléknyi a gomba és a növényi fehérje hidrolizátum a tasakos levesben.
Summa summarum, kissé ellentmondásos a viszonyom az instant termékekkel. Nem kívánom, hogy máglyára dobjuk az összeset, de azt gondolom, hogy ezek nélkül is van élet.
A héten azonban olyat tettem, amit évek (évtizedek óta) nem!
Tasakos bologanit csináltam. Isten az égbe’!
Mivel feltett szándékom, hogy Expressz rovatomban hétről hétre bemutatom a reformétkezés mostohagyerekeit, a gyors, instant, konzerves, poros fogásokat, ezért tegnap kipróbáltam Szafi egyik termékét, a Bolognai és lasagne szósz alapot.
Burján Safira (Szafi) gasztroblogger és termékgyártó 2004 óta foglalkozik az egészséges táplálkozással. Két termékcsalád is köthető a nevéhez,a Szafi Fitt és a Szafi Free termékek. A Szafi Fitt szénhidrát-csökkentett, gluténmentes termékcsalád lisztkeverékei, desszertkrémei kizárólag tiszta, természetes összetevőket tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak egy kiegyensúlyozott, változatos táplálkozáshoz, és a paleo diétában is jól beilleszthetőek.
A Bolognai és lasagne szósz alap is e termékcsalád tagja.
A termék csomagolásán a “Természetes ízek” némi oximoronnak tűnik egy por alapú szósz termékcímkéjén, de kétségtelen, hogy sem mesterséges ízfokozót, sem cukrot nem tartalmaz, és színezékkel sem turbózták fel.
Mivel az ilyen jellegű termékeknél nagy az esélye a benne lévő alappor szennyeződésének, így kuriózum mindenképp, hogy ennél a terméknél (ahogy egyébként Szafi termékeinél) nem kell ilyesmitől tartani. A terméket gluténmentes, tejmentes, tojásmentes üzemben gyártották és csomagolták.
Összetevőit tekintve tényleg csak az van benne, ami kell: paradicsompor, só, tápiókaliszt, eritritol, zeller, fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom, oregano, snidling, rozmaring és szegfűbors. Gondolom, a tápiókaliszt sűrítés gyanánt került a termékbe.
Egy tasak kb. 4-5 adaghoz elegendő.
Az elkészítés nem igényel nagy konyhatechnológiai tudást: a bolognai alapot össze kell keverni 3 dl vízzel, majd az előzőleg megpirított darált húsra kell önteni, és folyamatos kevergetés mellett az újra forrástól számítva még két percig főzni.
Miközben magamnak elkészítettem a Szafi-féle verziót, a családnak megfőztem a hagyományos bolognait. Tulajdonképp az én fűszerezésem is hasonló, csak a fokhagyma és a tápiókaliszt maradt ki. És nyilván valódi paradicsompürét használtam.
Íme az eredmény:
A bal oldali a Szafi-féle bologani, a jobb oldali a saját készítésű.
Többen is kóstoltuk, összehasonlítottuk.
Őszinte leszek: ez nem Szafi hibája, de ennek a terméknek nem leszek lelkes fogyasztója. Bármennyire is érzem benne az igyekezetet, egy por alapú bolognai számomra mindig por-ízvilágú lesz. Ezen a remek és korrekt fűszerezés sem tud változtatni.
A férjem szerint: “Nem rossz. De – ahogy valamennyi instant terméknél- hiányzik belőle az érzelem. Nincs benne szív”.
Ráadásul szinte semmivel nem tart tovább összedobni egy hagyományos bolognait, így az én konyhámban nem is igen érzem létjogosultságát egy ilyen terméknek.
Ami mindenképpen előnye, hogy édesítőszer van benne, és azok is nyugodtan megvásárolhatják, akik valamilyen táplálék-allergiában szenvednek. Számukra ugyanis egy hagyományos instant termék szinte mindig problémás.
Én maradok inkább a kecskeméti paradicsomsűrítménynél. Vagy apukám hagyományos házi befőzésénél.
Az expressz sorozat első részét ITT olvashatod el!