Luca-búzatálat először az Alföldön láttam, a mi családunkban ugyanis nem volt szokás búzát vetni vagy csíráztatni. Anyósom viszont a karácsonyra való készülődés ugyanolyan fontos elemének tartotta a Luca búzavetés hagyományát, mint a bejglisütést vagy a mézes dió fogyasztását az ünnepi asztalnál.
Külön erre az alkalomra tartogatott egy szép zöld cseréptálat, amiben a búzafű karácsonyig növekedett. Ez aztán felkerült az ünnepi asztalra, és másnap a tyúkok is kaptak belőle, hogy jobban tojjanak. És – ha hiszed, ha nem – tényleg jobban tojtak.
Anyósom, akitől nagyon-nagyon sok dolgot tanultam, sajnos már nem ülhet velünk egy asztalnál Szenteste, de a tőle kapott rítusokat továbbvisszük.
Luca napi kavalkád
A Luca nap igencsak dúskál a különféle hiedelmekben és népszokásokban: házasság-halál-és időjóslás éppúgy szerepel benne mint termékenységvarázslat, női munkák tiltása vagy a jól ismert Luca szék készítésének hagyománya.
Nagy örömmel látom, hogy egyre nagyobb reneszánsza lesz a Luca-búza vetésének is, és Luca napja előtt már sokan keresik a csíráztató tálakat és a megfelelő búzamagvakat ehhez a népszokáshoz.
De miről is van szó? Miért ez a különös szokás pár szem búza körül?
A Luca napon vetett vagy vízben csíráztatott Luca-búzát karácsonyi búzának is nevezi a néphagyomány, és alapvetően a következő évi termésre lehetett belőle következtetni: ha az elvetett búza szép sűrűre és magasra nőtt, akkor nem kellett aggódni a következő esztendő búzatermése, a család valamint a jószágok egészsége miatt.
A búza azonban érdekes módon nem csak a magyar néphagyományban jelképezi az újjászületést és a termékenységet. Ez a kis magocska a természet örök körforgásának szimbóluma: a föld, a víz és a napsütés ereje segítségével élet sarjad benne; míg a földbe hullása a halál jelképe is egyben.
A Luca napi hagyomány nem egyedülálló szokás. Az első földművelő kultúrákban is fontos szerepet kapott a gabona magja a különféle házassági, temetési vagy termékenységi szertartásokban. Egyiptomban szarkofágba ültetett kicsírázó gabonamagvak jelképezték Ozirisz újjászületését. Plutharkosz így ír az egyiptomi hiedelemről:
„amikor az elvetett mag a földben rejtőzik, Oszirisz el van temetve, de tüstént feléled és újból megjelenik, amikor a csírázás megkezdődik”.
A magyar Luca napi búzavetés hagyománya nagy valószínűséggel az ókori Déméter és Adonisz-kultuszhoz kötődhet szorosan. Déméter a termékenység istennője, akinek megszólításai közé tartozott a „terméshozó” és a „gabona” szó. Leányát, Perszephonét egy jelképes rítussal szabadították ki Hádész alvilági birodalmából: egy télen eltemetett gabonakalászt csírázáskor kiástak, ezzel tették lehetővé, hogy a földön újra életre keljen.
A másik közismert szertartáson, az Adóniákon (Adonisz tiszteletére rendezett szertartás) virágokat és magvakat ültettek kis cserepekbe és kosarakba, közé helyezték Adonisz képét, majd az ünnep végeztével a kosarakat és cserepeket folyóba, kútba vagy vízbe dobtak. Ez a rítus jelképezte Adónisz korai hervadását és halálát. A vízzel való érintkezés pedig a férfi elemnek a női elemmel való érintkezését. Ez ismét a jól ismert termékenységi szertartás.
A Luca-búza
A Luca-búza vetésének hagyománya nálunk a 18. században verhetett gyökeret. Ekkor már olvashatunk arról, hogy Kolozsvár környékén kis edénykékbe vetik otthon a búzát, hogy ezek segítségével válasszák ki a megfelelő vetőmagvakat a következő vetéshez.
A csíráztatásnak számtalan változata ismert: van, ahol egy maréknyit tesznek egy kis tányérkára, és harmatszerűen permetezik, de szokás cserépbe ültetni. A cserépbe ültetett, szépen növekedő búzafű közé gyertyát, mécsest, almát is tesznek. Vannak helyek, ahol szokás megnyírni karácsonykor a búzát és szalaggal átkötni.
A termékenységi rítus jelleget sok helyütt azzal is erősítették, hogy a házban élő asszonyok nyálával vagy a szájukba vett vízzel öntözték a földet.
Van, ahol egy tányérka vízben (régen ez szentelt víz is lehetett) csíráztatják a búzát.
A Luca-búza a karácsonyi asztal dísze lehet, s itt – eredetét tekintve – már szakrális jelkép is.
Nálunk először a ferences szerzetesek helyezték ezt a megújulás-jelképet a karácsonyi templomi oltárokra, innen került át az ünnepi asztalokra, s ebben a formában a búzaszem a megtestesült Igének, Jézus Krisztusnak a jelképe
Az ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfinak és szarvasmarhának adják, vagy a szántóföldekre kiszórják.
Így készítsd
Ha te is szeretnél Luca-búzát vetni, akkor áztasd be legalább fél órára a magvakat, majd egy kisebb cserepet tölts meg jó minőségű földdel, és erre szórd a magvakat. Ezeket 1 cm-es rétegben szórd be földdel, és locsold be. Amíg a csírák ki nem bújnak, tartsd olyan helyen, ami kevéssé világos.
Ha csíráztatni szeretnél, olvasd el parktikus tanácsaimat a magvak csíráztatásához ITT
A csíráztatott búza a téli időszakban kiváló vitamin- ásványi anyag-és rostforrás. Érdemes egészen addig beilleszteni az étrendbe (több más csírához hasonlóan), míg szűkebben jutunk zöldségekhez vagy gyümölcsökhöz. Jótékony hatását természetesen leginkább a friss csíra elfogyasztásával juttathatod be szervezetedbe, ha ugyanis csak a búzafű levét fogyasztod el, akkor megfosztod magad jótékony rostjaitól. Sokan kifejezetten búzafűlé készítéshez csíráztatnak búzát, amiből speciális présgépsegítségével kipréselik a levet.
A búzafűlé legfontosabb tápanyagairól itt találhatsz információkat:
Ha nincs időd, kedved vesződni a búzafű csíráztatással, akkor por formájában is hozzájuthatsz, amit akár turmixokba is keverhetsz. Napi egy teáskanálnyi mennyiség javasolt.
Mivel én tízóraira gyakran fogyasztok turmixokat, így fehérjével, banánnal, mézzel és valamilyen növényi tejjel kombinálom a búzafűpor fogyasztását.