Aki nyavalyog, de nem változtat, annak nem fáj még eléggé! Ismerős gondolat? Az Ez egy chopper új sorozatot indít VáltóTársak címmel, amelyben olyan arcokat mutatok meg, akik nyavalygás helyett új vágányra állítottál életüket.
A sorozat legelső interjúja egy kedves barátnőmmel, Nagy Melinda Nórával (vagy ahogy mi hívjuk: Melcsivel) készült, aki igen komoly súlytöbbletet adott le, és változtatta meg alapjaiban az életét.
Melinda két kislány, Dorka és Zita édesanyja, és Sándorfalva Futónagykövete, aki vállalta, hogy lakóhelyén futóközösséget szervez (nem is egyet), közösséget kovácsol, és minél több embert vesz rá a futásra és az egészséges életmódra. Tevékenységét idén az Sándorfalvi Önkormányzat is díjazta: a város „Sándorfalva Közösségéért” elismerő oklevéllel jutalmazta eddigi munkáját.
Tavaly futotta élete első maratonját Berlinben.
– Mikor jött el az életedben az a pillanat, hogy úgy érezted, változtatnod kell?
-Megszületett a lányom, és amikor visszamentem a hathetes kontrollra, azt kérdeztem a dokitól, hogy mikor fog visszahúzódni a méhem. Ő pedig közölte, hogy ez már megtörtént. Akkor kaptam először egy nagy sokkot. Azt hittem ugyanis, hogy azért ilyen nagy a hasam, mert még a méhem nem húzódott vissza. És akkor teljesen padlót fogtam. Mondtam a páromnak, hogy akkor lesz következő gyerek, ha leadom ezt a harminc kilót, ami rajtam volt.
- Nem okozott gondot a terhességed alatt ez a jelentős súlytöbblet?
Nem. Nem volt semmi gond. A terhességem teljesen problémamentes volt. Csak elkényelmesedtem és feljött ez a jó harminc kiló. Amikor pedig megszületett Dorka, utána még híztam legalább egy 10-est. Jó 100-110 kg voltam. Akkor már gyűlöltem magamat, és mindig a terhes ruháimat hordtam, mert semmi nem jött rám.
- Mi történt az elhatározás után?
Sikerült kb. 15 kg-ot lefogynom nagy kínkeservesen. Utána megint terhes lettem, akkor már próbáltam odafigyelni a kajára, de nem mindig sikerült. 99 kg-mal mentem a dokihoz.
Zita születése után vettem egy testvérfellépőt a babakocsira, és akkor ráállítottam Dorkát, és mindenhova azzal mentem. Szakadt rólam a víz, mire hazaértünk. De csak toltam a gyerekeket, kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó autózni.
- Miket változtattál az étrendeden?
Belekezdtem Norbi programjába, amit egy évig tartottam: elhagytam a cukrot és a fehérlisztes dolgokat, így sikerült 15 kg-ot lefogynom. Nekem kell az, hogy tessék, itt van, ennyit eszel. Ez van, kész. Tudtam, hogy ezt végig kell csinálnom. Megrendeltem az ételkiszállítást, minden nap hozták a kaját, reggel 5-kor be volt akasztva. Nagyon jó volt, tudtam tartani. Egyetlen bajom volt csak vele: mindig fáztam tőle. Állandóan hideg volt a kezem. Emiatt a kínlódás miatt aztán egy idő után rá is untam.
Én ezért az étrendért hálás vagyok, de ma már ezt nem csinálom.
Ma már megveszem az egészséges alapanyagokat, és próbálom saját magamnak összeállítani a kajámat.
- Milyen változtatásokat vezettél be a konyhátokban?
Fehér búzaliszt abszolút nincs nálunk, hanem tönkölybúzalisztet vagy szénhidrát csökkentett lisztet használok, a családnak is ezzel főzök. Nem is veszik észre, hogy másféle liszttel főzök, sütök. Cukrot sem használunk.
Most már a páromnak is csinálom reggelire a zabpelyhet, és azt is mindig próbálom változatosan: gyümölccsel, fahéjjal, mazsolával. Ő persze nehezen áll át: imádja a fehér kenyeret, meg a zsíros dolgokat. Ugyanakkor nagyon refluxos, és mióta átállt ezekre, azóta nincsenek ilyen problémái. Nincs puffadás.
Ebédre sokszor van csirkemell, és nálunk mindenki szereti a zöldségeket. A fűszereknél is kiiktattam a nátrium-glutamátos dolgokat. A kisebbik lányom viszont ragaszkodik az egyszerűbb ételekhez és a hagyományos kajákhoz. Nála nem erőltetem. Ha megkóstolja az ételt, örülök nagyon.
A gyerekek persze szeretik a tésztát, én már nem. Pedig a kedvenc kajám a sajtot-tejfölös tészta. Mondtam is, hogy ha nekem egyszer esküvőm lesz, akkor sajtos-tejfölös tészta lesz a menü. De nem hiányzik ez az érzés, amikor beleül a gyomrodba.
- A családod hogy viszonyult ehhez a váltáshoz?
Sajnos a családban anyukám is, és mindenki elhagyta magát, ezért jó nagy túlsúllyal küzd. Eleinte nem nézték jó szemmel, flancolásnak, hóbortnak tartották ezeket a dolgokat, de amikor már látták a változást, a tekintetükből már láttam, hogy van bennük egy kis irigység. Soha nem dicsértek, de támogatnak. Például a futásaim megszervezésében abszolút számíthatok rájuk.
- Említetted, hogy már gyerekkorodban gondok voltak a súlyoddal…
Igen, mindig duci lány voltam. Nem volt a családunkban példamutatás. Mindig az a kép van előttem, hogy anyu ül a tv előtt. Megsütötte hétvégén a süteményt, megfőzött, kirakta…mindenki eszik, amikor akar, ő meg leült vissza a tv elé és ennyi. Semmi szál nem volt, amibe kapaszkodhattam volna.
Az első emlékképem-ha hiszed, ha nem- nagyon durva: első osztályos általános iskolás voltam, amikor mentem a barátnőm születésnapi bulijára, és az anyukája jött a süteményes tálcával. Én pedig azt mondtam neki, hogy nem, köszönöm, nem kérek. Fogyókúrázom.
- És mi a helyzet a pároddal? Ő hogy viszonyult ehhez a váltáshoz?
A férjem mindenben támogat, és mindig nagyon büszke volt rám. Most ő is kijelentette, hogy szeretne egy kicsit fogyni, és szeretne edzeni. Ő egyébként soha egyetlen egyszer nem mondta, hogy kövér vagyok, és ezért nagyon hálás vagyok, és köszönöm neki. Ő akkor is ugyanúgy szeretett, mint most. Nagyon büszke rám, hogy ezt végigcsináltam. A mai napig mindig megdicsér. És ez jó. Kell, hogy az embert támogassa a társa.Mondtam is neki, hogy én nem szerettem volna azt a nőt, aki túlsúlyosan voltam.
- Hogy jött a sport az életedbe?
A fogyást követően jött a gondolat, hogy hogy na, akkor induljunk el futni. Én gyerekkoromban is nagyon szerettem a futást, így nagyon hiányzott a mozgás. Egyszerűen bennem volt, hogy nekem valamit mozognom kell.
Először sikerült 3 km-t futnom, akkor azt éreztem, hogy ez nagyon jó. Utána kapcsolódott be a mozgás az életembe.
Nekem abból fakad ez az egész, tehát a sport, hogy én pörgős vagyok, nekem jönni-menni kell. Kerestem valamit, amiben le tudom vezetni a feszültséget. Próbáltam ugyan jógázni, de nem jött be. Ekkor jöttem rá, hogy nekem a futás az, ami megadhatja azt, hogy fejben ki tudok ereszteni, meg megvan a fizikai aktivitás. Na, és az autóvezetés.
Az első 15 kg ledobása után elkezdtem edzőhöz is járni. Úgy éreztem, jó lenne egy kis izmot is építeni. Akkor volt az, hogy kitaláltam, hogy a páromnak készítünk egy fotósorozatot. Ez megint adott egy löketet, hogy tovább küzdjek. Idén most kitűztem, hogy sportos fotósorozatot szeretnék készíttetni magamról. Mindig kellenek célok, különben az ember elhagyja magát.
- Mesélj arról, hogy talált rád ennek az útnak a végén a futónagykövetség!
Csatlakoztam a szegedi futókhoz, mindig bejártam Szegedre futni, és egy idő után azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is lenne itt, Sándorfalván egy futócsoport.
Ekkor csináltam egy csoportot a Facebookon, és akkor az egyik szegedi futónagykövet, Buza Norbi mondta, hogy miért nem próbálom meg ezt a futónagykövetes dolgot. Megpályáztam, és megkaptam. Lassan indult eleinte, de aztán egyre többen csatlakoztak, most meg már a boltban, a gyógyszertárban, a piacon állandóan megszólítanak, hogy jönnének futni.
- Mik a jövőbeli terveid?
Most épül a garázs az udvarunkon, és a párom javasolta, hogy vegyünk egy trx-et. Beiratkoztam egy kinesio tape ragasztó tanfolyamra, megveszem a trx-et, és itt, a garázsban kialakítunk egy kis helyiséget nekem, ahol tudok edzéseket tartani. Képzeld, már vannak jelentkezők.
Kicsit szeretnék efelé menni: a futás, a trx, egy kis kettlebell. Ha valakinek valami problémája van, segítek a ragasztással.
Szeretnék anatómiai tanfolyamra is eljárni, hogy még inkább tisztában legyek a test felépítésével.
Szóval efelé szeretnék menni.
Melcsi,köszönöm szépen a beszélgetést, és hogy képekkel is vállaltad a történetedet. Biztos vagyok benne, hogy sok-sok embert motiválsz arra, hogy higgyen magában és változtasson.