– Charlie igazán aranyos srácnak tűnik. Mikor ismerkedtetek meg?
– Pár hónapja. Egy csoportban vagyunk a suliban.
– Valahogy teljesen más, mint a többi barátod. Te pedig sokkal inkább önmagad vagy vele.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a Netflixen futó Heartstopper soha nem került volna fel nálam a megnézendő filmek listájára, ha a lányom nem szólt volna, hogy ezt a sorozatot nem hagyhatom ki. A Fülig beléd zúgtam cím persze nagyjából egy szokványos tini-sulis-románcos tematikát sejtetett, ami nem a magamfajta 46 éves, a tinikorát nagyrészt a 80-as-90-es éveiben élő korosztályt célozza meg. Ám mire a nyolcadik rész végére értem, már biztosan tudtam, hogy a Heartstopper nekünk is szól. Kötelezően.
A Heartstopper (bocs, de nem bírtam megszeretni a magyar címet) több szempontból is egy szívmelengető sorozat. Az elejétől a végéig tapintható az az érzékenység, amivel a történethez és a karakterekhez hozzányúltak, és olyan szerethető, a legapróbb részletekre is figyelő, biztonságos közeget álmodtak a vászonra, amiben a szereplők személyisége – miközben hőseink szép lassan egymásra találnak – drámai fejlődésen megy keresztül.
Ahogy Nick beavatja az édesanyját a titkába, olyan természetes és mégis különleges pillanatot ragad meg, aminek a hatására nagyon sok szülő számolt be a közösségi médiában arról, hogy sokkal nyitottabb lett a sorozatban felmerülő kérdésekkel kapcsolatban. Maga a Nick édesanyját alakító Olivia Colman mesélte elérzékenyülve egy interjúban, hogy volt, aki ennek a jelenetnek a hatására mert megnyílni a szülei előtt.
Őszintén mondom, hogy felszabadítóan hatott rám, hogy a Heartsopper – a félelmeim ellenére – nem egy túldramatizált, agyonszexualizált és sötét világot ábrázol.
Mert bár érint fontos és nehéz témákat, a bullyingot, homofóbiát, elszigetelődést, mégis az egész történet egy roppant egyszerű mondanivalóval lopja be magát a szülők szívébe: a sokszor nehezen kezelhető és még nehezebben érthető gyerekeink is csak boldogságra, szeretetre és őszinteségre vágynak. Hirtelen nem is jut eszembe egyetlen, hasonló tematikájú film sem, ahol boldog végkifejlettel zárulna a történet. Röhej, de míg a hagyományos szerelmi kapcsolatokat bemutató alkotások végén elégedetten dőlünk hátra a kötelező hollywoodi happy endet átélve, egy ilyen filmet nézve szinte megdöbbenünk, hogy a szereplők nem halnak meg vagy nem kényszerítik vissza magukat az elvárt szerepekbe. Mert igenis, nekik is kijár a sok szeletnyi boldogság az élettől és a forgatókönyv íróktól.
De nem csak emiatt varázsol el a Heartstopper.
Szeretném hinni, hogy a 21. századi közösségi média-őrület közepette is van helye és fontossága a személyes beszélgetéseknek, és annak, hogy ne egy pár soros WhatsApp- és Insta-üzenetben pötyögjük be, hogy hibáztunk, hanem őszintén el merjük mondani az érzéseinket a másiknak, és meg merjük osztani a kétségeinket a minket szerető emberekkel. Ez jár a gyerekeinkek! És csodálatos, hogy Nick és Charlie karaktere épp ezeket a fontos dolgokat állítja fókuszba: kevés olyan film van, ahol az ölelésnek és a szeretetteljes kapcsolódásnak, a megbánásnak és a bocsánatkérésnek ilyen hangsúlyos szerepe van tinédzserkorú szereplők között.
Az a jelenet pedig, ahol Nick a Google-ön keresgélve próbál rájönni, hogy valóban meleg-e, szívszorítóan ismerős azoknak, akik hasonló cipőben járnak. A borzalmas és ostoba “Meleg-kvízek”, a nevetségesen általánosító vagy épp lehangoló clickbate cikkek, amiket Nick talál, épp arra világítanak rá, hogy valójában mennyire magukra vannak hagyva a gyerekeink akkor, ha a szexualitásukkal és nemi identitásukkal kapcsolatos kérdésekre igyekeznek válaszokat találni. És mennyire fontos lenne, hogy ne kétségbeesett Google találatokból, gyűlöletkeltő fórumokból szedegessenek össze félinformációkat, hanem szülőként megszólíthatóak legyünk ezekben a helyzetekben. De legalább legyen egy Mr Ajayi az iskolában, akinek fel lehet tenni a bennünket feszítő kérdéseket.
Mindemellett a Heartstopper képi világa is megmelengeti a szívet. A történet Alice Oseman képregényéből készült, aki maga is aktívan részt vett a sorozat készítésében, sőt számtalan, a történetben elrejtett, apró kis szimbólummal jelezte a főszereplők személyiségének kiteljesedését és egymásra találásukat.
Fun fact: ha figyelmesen nézitek a történetet, vele is találkozhattok a nyolcadik részben.