Vajon hol kezdődik pontosan a hűtlenség? Mi a franc nyomja be azt a gombot, ami aztán szkafander nélkül fog megállíthatatlanul katapultálni az űrbe?
A dilemma persze ott kezdődik, hogy te miként akarod definiálni a hűtlenséget. Vajon egy árnyalattal gyengédebb odafordulás a másik felé, már határátlépést jelent? Egy idegennek szóló kitüntetett figyelem vajon lehet egy veszélyes játék kezdete? És egy ismeretlentől kapott érintés, ami a gondolataimban épp egy szemvillanásnyival hosszabb ideig időzik a combomon, az megcsalás lenne?
Ha fejest ugrasz a Neflixen futó Hűség című minisorozatba, akkor ezek a kérdések óhatatlanul betámadnak. Ha pedig a pároddal nézitek, garantáltan beszédtéma lesz köztetek is.
Margherita és Carlo házassága tényleg egy klasszikus ásó-kapa-nagyharang történetnek tűnik, legalábbis első pillanatra. Egy ízig-vérig kompakt párkapcsolat, sikerek a munkában, tökéletes egymásra hangolódás, vad szex, az esténként kinyitott borospalackból kicsusszanó dugó, egy tapintatos és gondos férfi, aki vacsorát készít fáradt feleségének – oké, álljunk csak meg! Itt tényleg minden émelyítően adott ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatról beszélhessünk. Vagy mégsem?
Carlo, bár sikeres kreatív író, aki lelkes írópalánták útját egyengeti az egyetemen, mégis elakad új regényével. Pedig nem kell mesterdetektívnek lenni ahhoz, hogy leessen a tantusz: ebben a házasságban mindennek ő az alfája és omegája, asszonypajtás pedig teljes alárendeltségben szolgálja férje vágyait és álmait.
De kapargassuk csak meg egy kicsit ezeket a nagy álmokat!
Carlo maga vallja be, hogy az egyetemi állás egy kényelmes langymeleg pocsolya, ami ahhoz tökéletes, hogy tovább bíbelődjön a regényével, és legalább futja belőle a lakbérre. Többre azonban nem.
A közös lakásban nincs személyes tér, a zuhanykabin folyvást foglyul ejti őket, valami nagyobb, tágasabb, több szabadsággal és napfénnyel kecsegtető otthonra vágynak. Sok a csönd, és miközben a szereplők egyre inkább elmennek egymás mellett fizikailag és lelkileg is, csak gyűlik a kuktában a gőz. A Hűséget nézve egyre idegesebben forgatod a pattogatott kukoricát a szádban, mert zsigereidben érzed, hogy bármelyik pillanatban megtörténik a katapultálás.
Margherita sikeres építész lehetne, aki titokban a fiókja mélyén rejtegeti lakberendezői álmait, helyette bedarálja az ingatlanbiznisz, és megszállottsággá formálódó sóvárgással tér vissza újra és újra abba a tágas, csodás lakásba, amelynek 19. századi padlója minden ügyfelét ámulatba ejti. Ám úgy tűnik, a lakással együtt arról a korábbi sziklaszilárd meggyőződéséről is le kell lassanként mondania, hogy Carlo hűséges hozzá. Ez az nyomasztó teher és érzelmi hiányállapot pedig fizikai tüneteket is produkál, így fizoterápiával és egy ártatlannak induló, szenvedélybe csavarodó flörttel kénytelen csillapítani fájdalmát.
Ez a látszólag boldog házasság tehát valójában számtalan repedést rejteget, ami lassanként teret enged a hűtlenség és féltékenység érzésnek is. A film egyik kulcsjelenete egy mosdóban játszódik, ahol kiderül egy titok, ám az végig rejtve marad előttünk, hogy pontosan mi is történik. Helyette felüti fejét a mardosó kétség a nézőben és hőseinkben is.
Tényleg történt megcsalás? Vagy ami történt, az megcsalásnak számít?
Totálisan felesleges kérdések ezek.
Mert a válaszok semmit nem változtatnak a tényen: szexuálisan túlfűtött és szoros kapcsolódásuk ellenére Margheritának komoly kétségei támadnak férje verziójával kapcsolatban, és a képzeletébe megállíthatatlanul betörnek a megcsalással kapcsolatos fantáziák. A kétely és az árulás körüli vívódás pedig kifordítja önmagából a korábbi higgadt házasfeleket, akik szokatlan és kontrollálhatatlan tettekre és érzésekre ragadtatják el magukat. Margherita mágnesként kezd vonzódik rosszfiú terapeutájához és ahhoz a világhoz, ami igencsak idegen korábbi nyugis, polgári életétől. Carlo egy szempillantás alatt a rendőrségen találja magát, és megbecsült munkájának is kénytelen búcsút inteni.
A hűtlenség mégis különös utakat nyit meg előttük. Margherita épp férje hűtlenségével lesz újra hű önmagához, és valósíthatja meg a fiókba temetett álmait. Carlo számára a hűtlenség kezdetben önigazolásul szolgál arra, hogy nem tudja feleségét elárulni; végül ez az új érzés mégis mintha kaput nyitna a szabadságra, új vágyakra, és egyúttal kimozdítja abból a lelki bebetonozottságból, amiben évek óta élt. Paradox módon ez a hűtlenség a sorozat végére aztán mégis kettejük mélyen megbújó, örök szövetségét erősíti meg.
A Hűtlenség, izgalmas kérdéseket feszegető sorozat, ami tökéletesen tükrözi, hogy a vágyainkat korántsem egyszerűsíthetjük le, és a vágyakozás egyszerre lehet jelen többféle kapcsolódásunkban. És mielőtt elfelejteném, a Netflix most is biztos alapanyaghoz nyúlt, hiszen a történet Marco Missiroli elsöprő sikerű szépirodalmi regényéből, a Hűség-ből készült, ami 2019-ben az Olaszország legnevesebb irodalmi díjának számító Strega-díjat is elnyerte.
Sőt, a történet erős irodalmi beágyazottságának üdítő meglepetése, hogy egy Márai Sándor könyv, a Judit… és az utóhang is felbukkan a sorozat egy pontján, ami mi másról is szólna?
A hűtlenségről.