Sajnálom, hogy újra és újra fel kell tennem a kérdést: de miért van az, hogy ha tisztességes fogorvosi ellátást keresel a gyerekednek, akkor előbb vagy utóbb egy magánorvosnál fogsz kikötni?
SZTK-s fogszabályzás? Köszi, nem kérem!
Jó pár évvel ezelőtt – kér évnyi várólistán dekkolás után- belevágtunk a fogszabályzásba a lányommal, és nyakunkba vettük az erre kijelölt SZTK-t. Tudom, merészek vagyunk…
Elég hamar csalódnunk kellett. Már az első alkalommal szó nélkül rántotta ki a neki nem tetsző fogat az orvos a gyerek szájából, és a kommunikációjára is ráfért volna némi érzékenyítő tanfolyam. Amikor láthatóan egyre deformáltabbá vált a gyerek fogsora, miközben egyre nagyobb fájdalmakat élt át az ideiglenes fogszabályzója miatt (amit persze hiába jeleztünk az orvosnak), fogtuk magunkat és kerestünk egy magán szakorvost. Nos, mikor meglátta, milyen készüléket kapott a lányom, egy határozott mozdulattal a kukába vágta, és közölte, hogy induljunk neki újra a történetnek.
Még szerencse, hogy akkortájt adtuk el egy régi autónkat, aminek az ára szép lassan bele is csordogált a gyerek szájába. Igaz, azóta szép és hibátlan fogsora van.
Nem hiszem el, hogy ez ennyire fáj!
Én naiv valamiért azt hittem, ha a fogszabályzó felrakása túlságosan magas labda is az sztk-s orvosoknak, talán egy-két tejfog betömése nem lesz az. Tévedtem.
8 éves fiam végig remegett, mint a nyárfalevél, aztán sírva szállt ki a fogorvosi székből. Szerencsére, a doktornő éles hangon “megnyugtatta”, hogy ez biztosan nem fájhat ennyire, és jó lenne, ha nem reagálná túl ennyire a dolgot. Nincs is annál jobb dolog, mint amikor megkérdőjelezik az érzéseidet, és nem tekintenek partnernek egy kezelés során.
A hab a tortán, hogy amikor sokadjára kellett visszamennünk, mert a tömés folyton kiesett, akkor az orvosunk közölte, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni.
Oké, semmi gond. Végül is itt egyedül én voltam a marha, hogy egyáltalán visszajöttünk.
Ahol valahogy jobban sikerülnek a dolgok…
Idén aztán már egyből becéloztuk a magánorvost, ahol volt idő arra, hogy a gyerek feloldódjon, és egy 50 perces beavatkozást is teljes nyugalomban és félelem nélkül csináljon végig. Egymás után többször is.
Itt volt idő arra, hogy elmagyarázzák neki, mit fognak csinálni a szájában, és partnerként kezelték a beavatkozás során. Itt nem sírva és remegve szállt be a fogorvosi székbe, hanem hatalmas vigyorral az arcán.
És a “megoldhatatlan” tömés is megoldódott varázsütésre.
S hogy ez mennyibe fájt nekünk? A két gyerek fogorvosi kezelése az évek alatt már bőven félmillió forint feletti összegre rúg.
Mindeközben idén jubilálok: épp 20 éve fizetem a tb-t.