Épp két hónapja nem látott fodrász, ami esetemben azzal a kockázattal jár, hogyha vége lesz a karanténnak, félő, hogy senki nem fog megismerni.
Anno még szőkén és rövid hajjal vonultam önkéntes száműzetésbe, lassanként újra barna vagyok, és centikben mérhető a korábban tüsihajam.
Mivel néhány éve drogériát is vezettem, ezért több tucatnyi szőkévé sufnituningolt vásárlót vigasztaltam már a félresikerült hajszíne miatt, imígyen eszembe nem jut szőkítéssel kísérletezni. Ellenben a hajam hossza már rettenetesen zavart.
Nos, az én kézügyességemről sokat elárul, hogy a fa kulcstartó kifaragásától kezdve, a csapágy műszaki rajzán át, egészen a kötött sálig minden technika feladatomat apu csinált meg nekem otthon, rajzból pedig rendre elvéreztem a lakóházsarkok perspektivikus ábrázolásán és a tusrajzzal készített izzadságszakú kalligráfia kísérleteken. Szóval a férjem haját is csak úgy vágom le, hogy beállítja nekem a gépet, és centi-körző-vonalzó kombóval jelöli ki az aktuális vágási területet. És még így sem garantált a siker.Ő viszont cseppet sem félős fazon, így ma – amikor a heti aktuális hajhiszti kitört rajtam -, leültetett a konyhai székre, és nekem szegezte a kérdést, hogy mit szólnék, ha levágná a hajamat.
Először csak felnyírom hátul- javasolta, majd mielőtt túl sokáig tépelődtem volna a témán, azon nyomban neki is esett a hajnyíró géppel. Miközben röpködtek a tincseim, a gyerekek az ágyon visítva követték nyomon az eseményeket. Azért a “Jézusom!”, “Szerintem jó lenne valamit csinálni anya feje tetejével is, apa!” mondatok bevallom, némi aggodalommal töltöttek el.
Közben sűrűn elhangzott a “Szívem, Timi hogy is szokta csinálni? Szerintem itt kb. így néz ki, mint amikor a Timi csinálja”-mondat. (Igen, Timi a fodrászom, és szerintem ma sokat csuklott)
Próbáltam magam nyugtatni, hogy mégiscsak asztalos, tök jó a kézügyessége, és még senkinek nem esett az általa készített konyhaszekrény a fejére, de azért lássuk be, a női fodrászat és a bútorok szintezése mégiscsak két külön szakterület.De megnyugtattam, magam, hogy amúgy sem járok túl sokat az ajtón túli világban, így végső esetben tar leszek. Végül egész jól abszolválta a feladatot, némi punkos beütésű frizurát varázsolt, miközben dőltünk a röhögéstől. Bár talán a gyerekeink jobban élvezték az adást.
Éreztem én a szívem mélyén, hogy 2020. sok váratlan fordulatot fog hozni a mi életünkben is. Mégiscsak 20 éve osztjuk meg egymással az életünket. Jóban és hülyeségben egyaránt.