Azt mesélték, egy temetőben találkozott Károlyi Amyval. Aztán rájuk zárták a temetőkaput, ők meg nem bírtak kimenni. Ki tudja, milyen megfontolásból, de Sándor úgy gondolta, úgy lesz tisztességes, ha feleségül veszi Amyt, így pirkadatra meg is kérte a kezét.
Lator László, költő szerint igazából ez volt az ő nagy szerencséje, mert Amy nélkül nagy valószínűséggel valamelyik árokparton végezte volna. Tudniillik a Csiribiri, a Bóbita és a Kutyatár örök Pán Pétere, Weöres Sándor alkoholista volt, Amy pedig feladatának tekintette, hogy férjét visszatartsa az ivástól.
Így az örökké mosolygó és szelíd költőnő, a Mester felesége egyszerre volt szerető hitves, szigorú tanítónő és anya egy személyben. Sándor halála után barátainak meg is vallotta: óriási vívódások vannak benne amiatt, hogy vajon jogában állt-e ezt a költő zsenit, ezt a moha, a manó és az ember közötti lényt kordában tartani. Ez utóbbi játékos kép persze nem tőlem származik, hanem Polcz Alaine-től, akibe olyan szerelmes volt a már nős költő, hogy egy íróasztalra feltérdelve írta meg kér perc alatt neki a Csiribirit.
Talán ebből a pár sorból is érződik, hogy nem lehetett egyszerű dolga Amynak együtt élni egy zsenivel. Ezért aztán a módszerei sem voltak épp hétköznapiak. 1948-ban Szicíliában, Cataniában töltötték a telet, ahol Sándornak egy kötelezvényben kellet megígérnie:
„Feleségemnek ezennel megígérem, és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy egy nap fél liter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig. Berúgni maximum félévente egyszer”.
A kötelezvényre még két tanú is felkerült: Ferenczy Erzsi és Ferenczy Béni neve.
Máskor Amy egyszerűen rázárta a dolgozószoba ajtaját, hogy amíg ő távol van, ne essék kísértésbe Sanyika (ahogy barátai nevezték). Persze a találékonyság nemcsak a versekben volt sajátja a költőnek, elképesztő módszereket eszelt ki ugyanis, hogy hozzájuthasson a szeszhez. Előfordult, hogy a postás markába nyomott egy kis aprót, hogy lássa el munícióval (ti. rummal), máskor meg az utcán dolgozó munkások segítségét kérte, akik készséggel hoztak egy kis kóstoló reményében kedvenc borából, amit aztán madzaggal húzott fel a lakásba.
Barátai visszaemlékezései szerint- bár őmaga egy tündéri kis kobold volt- az alkohol a gonosz manót hozta ki belőle. Polcz Alaine mesélte, hogy Amyt nagy nyilvánosság előtt is megszégyenítette, („Vigyétek el innen ezt a kurvát.” -mondta neki) és barátait sem kímélte alkoholos állapotban. Alaine-t például nemes egyszerűséggel szájon csókolta. Állítólag Mészöly Miklós, a férj érezte a legkínosabban magát:
„Mondd, mit tehettem volna? Hogyha megütöm, elterül a földön. Hogyha számon kérem, mit kérjek számon rajta? Hiszen mindenkivel lehetetlen volt. Az egész estét számon lehetett volna kérni rajta.”
És azt tudtátok, hogy Weöres Sándor verset írt Rock and roll címmel? Szerintem, nagyon menő!
Természetesen az alkohollal nemcsak a zugivás, hanem filozófiaelméleti szinten is szeretett volna foglalkozni, és egy új pálinkafajta “elméleti lehetségességéről” akarta filozofikus bölcsészdoktori disszertációját megírni. Végül “A vers születése” címmel írta és védte meg 1939-ben,
Az utókorra azért maradt egy vers, amiben a másnaposságot énekelte meg:
Weöres Sándor: A másnapos
Hol jártam este fény alatt, nagy fény alatt?
Hol láttam nyílni ablakot, nagy ablakot?
Egy férfi vagy nő ott lakott – hol is lakott?
Hol láttam fénylő ablakot, sötét falat?
Hol lettem részeg? elfeledtem részegen,
a fényre és sötétre még emlékezem,
s hogy ott lakott egy férfi, vagy nő, ott lakott,
mondott egy nagy szót! mit mondott, mit mondhatott?
Az ablak izzott, égi villámló ragály,
a fal sötét volt, rejtett kripta szégyene,
testemben tűz volt, sáskajárás és aszály,
fejemben lyuk volt, lyukban vendéglő-zene.
Sajog a bordám, néhány holmim elveszett,
és sírtam, mert egy férfi vagy nő megrabolt,
vagy tán segített – csak tudnám, kiféle volt?
és mért sírtam? mert fájt? vagy éppen jólesett?
Homály volt, lázas ablak lángolt, mint a kén
s a többi tudni kéne, mért jöttem haza,
ó jaj, mért nem maradtam ott a fal tövén,
lerogyva lyukas fejjel, mint egy katona.
Forrás: Nyári Krisztián: Így szerettek ők 2. Corvina. 2013. és ITT és ITT
Képek: Fortepan