-Nálad, hogy oldották meg a szüleid, hogy ne ülj annyit a tévé vagy a számítógép előtt?- tettem fel nemrégiben a kérdést a férjemnek.
-Tök egyszerűen. Bejött anyám a szobába, és közölte, hogy itt most vége a tévézésnek/számítógépezésnek. Nem voltunk alkupozícióban- fejtette ki a férjem. És ez nálunk is így volt.
Állandó nyűglődése a szülőknek, hogy a gyerek túl sok időt tölt a számítógép előtt és digitális kütyükkel. Hogy lehet rávenni a gyereket arra, hogy a napi min. 4-5-8 órányi idejét esetleg más hasznos elfoglaltsággal töltse ki? Hogy és miként szabjunk határt az internetezésnek? Erről beszélgettünk legutóbbi adásunkban a Reggeli Felesben.
Először is tegyünk rendet a fejekben!
Úgy látom egyik végletből a másikba esünk, ha az online világról van szó. Amikor nemrégiben felkértek arra, hogy gyerekeknek beszéljek arról, hogy mire kell figyelni az online térben kalandozáskor, akkor nem győzték hangsúlyozni a pedagógusok, hogy ne felejtsek el az internet veszedelmeiről beszélni. És az ő fejükben sokszor valóban ez az egyszerűsített képlet van: internet=titkok+pedofília+lehúzás+befolyásolás+rossz társaság+függőségek stb. stb. Ezért az a legbiztonságosabb, ha nagy ívben kerüli a gyerek!
Igen, valóban nagyon sok mindent helyre kell tenni a srácok fejében az online világgal kapcsolatban, de azt állítani, hogy a számítógép és az online világ kihagyható az életünkből, merő botorság. A lányomnak heti szinten kell ppt-ket gyártani és előadásokat tartani nyolcadik osztályban. A 8 éves fiam a You Tube-on található dokumentumfilmekből rekonstruálta a Titanic történetét és lett lelkes Titanic rajongó. Együtt gyakoroljuk egy online program segítségével a gépírást, és egy halom applikációt veszünk igénybe az itthon tanuláshoz.
Egy gyereknek azonban ugyanúgy meg kell tanítani, hogy ezeket az eszközöket hogy használja, és mennyi időt töltsön el velük. Ahogy megtanítod neki, hogy melyik évszakban milyen ruhát célszerű viselni, hogy betegen nem megyünk közösségbe, hogy melyek a legfontosabb illemszabályok, úgy azt is meg kell tanítani, hogy az online világ csak életünk egy, de nem kizárólagos szelete. Hovatovább nem ez lenne az iskolai informatika óráknak is a feladata?-kérdem én.
Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy bár az online világ tág tereket nyit meg számunkra, épp magunkat korlátozzuk be, ha csak itt éljük az életünket.
Szóval nem az a dolgunk, hogy megmutassuk, hogy egy egészséges személyiség minden téren törekszik a kiegyensúlyozottságra?
Persze, ha már 2-3 éves korában ahhoz szoktatjuk, hogy letesszük a You Tube elé mesét nézni, vagy a kezébe nyomunk egy telefont, hogy ne zavarjon minket, akkor ugye nem csodálkozunk, ha értetlenül néz majd ránk 10 évesen, hogy miért akarjuk korlátozni az online kalandozásaiban?
Néha az az érzésem, hogy sok szülő egyenesen retteg a gondolattól is, hogy valamiben korlátozza a gyermekét, emiatt a kütyüzés-tévézés-számítógépezés szent háromszögébe sem avatkozik bele.
Pedig ahol a telefon, a tablet és a tévé szárazdajkaként funkcionál éveken át, ott valóban nehéz tüzet oltani később.
Ti hogy látjátok?