Mindig megdöbbenek, hogy az emberek sokszor milyen természetességgel veszik tudomásul, hogy 15-20-féle gyógyszert kell szedniük. Az alábbi Facebookon talált kép például lehetne akár mulatságos is, de számomra inkább lehangoló és elgondolkodtató. Valakinek annyiféle bogyót kell szedni annyiféle problémára, hogy kénytelen volt listát készíteni a beszedendő gyógyszerekről, sőt még mintát is ragasztott a lajstromra, nehogy elvétse a beszednivalót.
Én speciel rettenetes beteg-típus vagyok. Mivel évek óta dolgozom az online médiában, és 10 esetből 9-szer valamilyen betegséggel kapcsolatos témával foglalkozom, ezért a klasszikus állatorvosi ló szerepében tetszelgek folyamatosan. Tudniillik mindenféle betegségem van, emiatt pedig állandóan bújom a netet, keresem a tüneteket, mindenféle betegcsoporthoz csatlakozom. Jelenleg egy hete tart a legújabb bajom (majd írok róla), ami miatt két – a betegségben érintett emberrel – is konzultáltam már, és egy orvost is találtam, aki vasárnap online távgyógyított.
Na, amikor nagyon belemélyednék az önsajnálatba, és már az összes jellemző tünetet sikeresen kimutattam magamon, nos, ilyenkor szoktam receptre felírni magamnak a futást és a természetjárást. Mert van, hogy az embernek csak le kell nyugtatnia a feleslegesen felzaklatott hétköznapjait, és sutba hajítani az orvosi lexikont és a hülyeségit.
Erre most mit olvasok?
Skót orvosok már receptre is felírják mindazt, amit én évek óta átültettem a gyakorlatba. A Shetland-szigeteken praktizáló dokik ugyanis a futás mellett, tengerparti és hegyvidéki sétát, kagylószedegetést, madárlest vagy csak pár percnyi csendes elmélkedést írnak fel a krónikus betegségekben szenvedőknek gyógyírként. A Természetközeli Receptek programot a Királyi Madárvédő Társasággal karöltve valósítják meg, és állítólag mérhető javulást érnek el vele a cukorbetegségben, magas vérnyomással, szívproblémákkal, szorongással és depresszióval küszködő pácienseknél.
A betegek által kapott receptek előírják azt, hogy minél több időt töltsenek a szabadban, és emellé olyan szórólapokat és kalendáriumokat kapnak orvosuktól, amelyek a Királyi Madárvédő Társaság által javasolt madárútvonalakat, erdei sétákat és programokat tartalmazza.
“A természetben tett séták nem helyettesítik a hagyományos gyógymódokat, de kiegészítő gyógymódot nyújthatnak a betegeknek” – nyilatkozta a The Guardiannek Dr. Chloe Evans, aki a program mentora.
Evans szerint a program előnye, hogy ingyenes, könnyen hozzáférhető, és javítja az emberek fizikai és mentális egészségét, – és valljuk csak be -, nehéz lenne vitatkozni vele.
A csodarecept meséje
Az megvan, hogy a csodálatos recept-sztoriját egyébként már A sün, akit meg lehetett simogatni című könyv szerzője (Mihail Pljackovszkj) is megírta? Igaz, itt nem természetjárást ír fel az orvos, hanem valami egészen mást. Szerintem ezt a mesekönyvet te is ismered, ha van gyermeked.
Szóval Cekker, a kis kenguru amolyan letehetetlen, rosszul alvó gyerkőc, akit orvohoz visz az anyukája némi kanalas orvosság reményében, hogy végre mindketten aludhassanak. Erre kap egy receptet, amin egyetlen szó szerepel: “Egyszer…”, és erre a varázsszóra elcsendesedik a kengurugyerek, mert várja a folytatást, vagyis az esti mesét. Probléma megoldva.
Úgy tűnik, a varázsrecept nem is áll olyan távol a valóságtól.