Tizenéves korszakom elején történhetett. Volt egy könyv akkoriban, amit alig vártam már, hogy kikölcsönözhessek. Ez azonban cseppet sem volt könnyű, mert mindenki ezt a könyvet akarta akkoriban. Egy nyári napon aztán végre sikerült leemelnem a polcról, és lelkesen rohantam is a könyvtáros pulthoz. A könyvtáros Edit néni rutinosan nyitotta, pecsételte, majd mikor becsukta a fedlapot, döbbenten nézett hol rám, hol meg a könyvre. Nem értettem, mi a gond. Zavartan álldogálam, és vártam, hogy végre megkaphassam a könyvemet és belemélyedhessek.
– Ezt a könyvet akarod kivenni?-kérdezte, kellően megnyomva az EZ-t.
– ÖÖÖÖ, igen- rebegtem már kissé bizonytalanul.
– Hát, a szüleid tudnak-e arról, hogy ilyesmit olvasol? Anyukád mit fog ehhez szólni?- szegezte nekem a kérdést, miközben gyilkos pillantásokat vetett rám.
– Anyukám nem szokott beleszólni abba, mit olvasok- vágtam ki magam a szorult helyzetből, majd kikaptam a könyvet a kezéből, és már ott sem voltam.
– Majd meséld el, hogy tetszett!- hallottam még a folyosón a hangját, de már nem törődtem vele.
És hogy mi volt ez a tiltott olvasmány a 80-as évek közepén? Sue Townsend A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója című nagysikerű könyv.
Ez a történet villant be minap a könyvtárban, miközben a kezembe ragadt, igen, szó szerint ragadt (nem véletlen a szóhasználat!) Tóth Krisztina Orrfújós mese című könyve. Igazából nem is nagyon olvastam bele, csak az tűnt fel, hogy a könyvtáros néni igencsak furcsa pillantásokat lövellt felénk.
Ennél jobb megerősítés nem is kell ahhoz, hogy máris vigyük az esti mesének valót a 7 éves kölöknek- szólalt meg a kisördög a fejemben.
Miközben a könyvtáros néni becsippantotta a vonalkódot, óvatosan megjegyezte, hogy készüljek fel, mert ez a könyv borzalmas. És igen, nagyon megnyomta a BORZALMAS szót. És hogy sajnos ők sem tudták a leírás alapján, hogy ilyen rettenetes, máskülönben nem rendelték volna meg. Végül javasolta, hogy a gyerek ne olvasgassa egyedül (minő szerencse, hogy még nem tud olvasni), inkább az én felügyeletem alatt nézegesse csak. Megköszöntük az óvintézkedésre biztató gondolatokat, majd rohantunk haza, és egyből belevetettük magunkat a Takony mesébe.
A hétköznapiról cseppet sem hétköznapian
Tóth Krisztina Orrfújós mese című gyerekkönyvénél aktuálisabb olvasnivalót nem találsz szerintem az őszi szezonban, a könyv témája ugyanis a nátha és minden ezzel kapcsolatos biológiai és egészségügyi tudnivaló. Fikkelstein úr, aki egy korosodó, zöld fika és ocsmány kis háziállatkája, Baci, elvesztette korábbi otthonát, és új orrlyuk után kell nézniük. A költözéssel pedig kezdetét veszik a cseppet sem hétköznapi kalandok.
Már a témát olvasva is sejtheted, hogy itt bizony könyvolvasás előtt meg kell acélozni a lelkedet, mert a következő oldalakon tobzódni fognak a takony, fika és a baci szavak. A szereplők: Fikkelstein úr, Baci és Fikula asszony, gyermekeik pedig Fikuci, Fikusz és Findula minden elképzelhető gusztustalanságot hoznak, amit egy ilyen témától remélhetsz. Bevallom, főleg az első pár oldalon azért jócskán sóhajtoztam, és düllesztettem a szemem, ami csak tovább fokozta a fiam jókedvét, aki nagyra értékeli a könyv témáját és stílusát is. Valóban, az Orrfújós mese nagy erénye, hogy a sok gusztustalanság közepette is jól megtaláta az arany középutat, és kedvesen humorosan, szórakoztatóan tanítva ismerteti meg a gyerkőcöket a náthás orr mindenféle kellemetlenségével. Azokkal, amikről nem szívesen beszélünk, mégis léteznek.
Megtudják például, miként fertőz Fikkelstein úr cuki háziállatkája, Baci; hogy mi mindenre jó az orrszőr; vagy hogy egy doktornéni lányának orrában milyen nehéz is az élete egy fikának; és hogy Baci miként tudja villámgyorsan lefertőzni a Mókus csoportot.
Nem akarok szpojlerezni, de a könyv egyik legviccesebb része, amikor a kis fika-gyerekek arról tanulnak Bacitól, hogy lehet gyorsan és hatékonyan megfertőzni Peti családját. Ha ebből a könyvből nem tanulják meg a gyerekek, hogy mire kell figyelni, amikor náthásak vagyunk, akkor semmiből.
A könyv illusztrációjáról is muszáj szót ejtenem. A fiam, akinek nagyon fontos, hogy milyen képek egészítik ki a meséket, egyenesen odáig volt Timkó Bíbor rajzaiért. Ez persze érthető. Melyik kisgyerek ne szeretné, ha gusztustalanságok elevenednek meg egy könyv lapjain?