Késő délután értem haza a futásból, és a lányom arcán már láttam, hogy valami baj történt. Még a cipőmet sem engedte levenni, remegő hanggal kérte, hogy nézzek meg valamit a számítógépen, miközben bekattintott pár messenger üzenetet a facebook oldalán.
És ekkor feltűnt néhány fénykép, amelyen jól beazonosíthatóan a gyerek és néhány lány osztálytársa volt látható. A képek amatőrségén látszódott, hogy lopva készültek, természetesen a lányok tudta nélkül, és azt sem volt nehéz összerakni, hogy kamaszfiúk lőhették.
Amikor én még…
Igen, olyan kamaszfiúk, akik a mi időnkben is voltak, csak akkoriban még szimplán kukkoltak az iskolai öltözőkben vagy a táborokban. A suliban aztán kaptak egy kokszit a tesitanártól, otthon meg még két maflást, és ezzel le volt rendezve a dolog.
Facbook híján pedig maradt a szimpla fantáziálás, meg néhány Ifjúsági Magazin, amiben CC. Catch és Sabrina domború keblei beterítették a poszterek felét.
Ezeket a képeket, amiket megmutatott a lányom, úgy készítették, hogy a sem ő, sem a képen szereplő lányok nem tudtak róluk, ráadásul nagyon kellemetlenül érintette őket, hogy hamarosan fel is kerültek egy zárt facebook csoportba, ahol a fiúk (valamennyien osztálytársak) egymással is megosztották őket.
“(…)mert vétkesek közt cinkos, aki néma”
A lányom nagyon megdöbbent, hiszen számára most már valósággá az, hogy a tudtunkon kívül milyen kiszolgáltatottakká válhatunk a közösségi hálón, és mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs róla. Az elmélet, amiről annyit beszéltünk neki, hirtelen valósággá vált számára.
Egész este sírt, másnap nem akart iskolába menni, és rettentően megrázta ez a méltatlan történet. Főleg az bántotta, hogy olyanok is voltak ebben a bizonyos csoportban, akikről úgy hitte, a barátai, de legalábbis ki kellene, hogy álljanak mellette egy ilyen ügyben. Ehelyett csendben lapítottak a csoportban ,és nem szóltak neki és az érintett lányoknak.
Mi itt a gond?
Nagyon nehezen tudtam csak megvigasztalni, és elmagyarázni neki, hogy nem neki kell szégyenkeznie a történtek miatt, hiszen ő csak elszenvedője volt egy nyilvánvaló többszörös visszaélésnek.
- Kép készült róla a tudtán kívül.
- Az iskolában történt az eset, ahol a telefonhasználat eleve szigorúan szabályozva van a házirendben.
- A kép felkerült az internetre szintén a tudtán kívül.
Hogy mi a tanulság?
A srácok és lányok ott ülnek informatika órán, szorgalmasan bevágják, hogy mit jelent a pc, az excel és hogy kell egy email fiókot összebütykölni, de halovány lila gőzük sincs arról, mit jelent a személyiségi jog, a jogtisztaság és a személyes adatokkal történő visszaélés. Boldog tudatlanságban fényképezik és videózzák egymást, és szélnek eresztik a neten az “élményanyagot”, megadják a személyes adataikat (akár egymáséit) és bármilyen idegenről elhisznek bármit.
Ez persze senkit nem ment fel az alól, hogy itt egy 13 éves lányt aláztak meg, aki azóta sem dolgozta fel teljesen, mi is történt vele.
Mit tehetsz ilyenkor szülőként?
Természetesen felveszed a kesztyűt. Én is ezt tettem.
Legyen most ennyi elég is.
Az ügy rendezése folyamatban van, bár szemernyi kétségem sincs afelől, hogy nem lesz egyszerű. Az már egy másik kérdés, hogy egy ilyen érzékeny életkorban, egy ilyen történet mekkora sebet hagy maga után.