Hölgyeim és uraim!
Feltétlenül be kell vinni a gyereket az oktatási intézmény falai közé, ha épp egy diagnosztizált fertőző betegségben szenved szegény, avagy sejthetően vígan le fog fertőzni egy egész osztályt és/ vagy csoportot?
Igen, tisztában vagyok az indokokkal: nincs, aki vigyázzon rá, nincs segítség, a munkahely nem tolerálja az újabb betegszabit stb. stb. Értem, tudom és elég tág határok között mozog az empátiám egy darabig, hiszen – kényszerű elszenvedőként, a közösség tagjaként – nekem és a családomnak kell tolerálni ezt a helyzetet.
Semmi különös, csak egy kis hányás!
A tavalyi karácsonyunk igen emlékezetesre sikeredett. Sajnos, én nem túl sok kellemes emléket őrzök róla, mert vagy valamelyik beteg családtagot ápoltam, vagy épp jómagam is küzdöttem az elemekkel. A karácsonyi finomságok nagy része ment a kukába, hiszen -lévén mi is fertőző betegek lettünk – odaadni sem lehetett senkinek. Mindezt a közös óvodai karácsonyi ünnepségről sikerült ajándék gyanánt haza vinnünk, ahol a fél csoport javában benne volt már egy hányós-fosós vírusban. Sajnos, ezt azonban már csak az ünnepség végén tudtuk meg. Nem meglepő tehát, hogy három nap múlva sorra lebetegedtünk épp karácsonyra. Hurrá!
Mikulás némi extrával
Idén aztán a Mikulás ünnepség előtt néhány nappal megütötte a fülemet egy beszélgetés. Anyuka szomorúan jelezte az óvodapedagógusnak, hogy a Józsika beteg, ő azonban nem szeretné, ha emiatt kimaradna a Mikulás-buliból. Hát, “egyemmegakisszívét”, igaz, hogy kicsit köhög és a takony is mentet vág néha a nyakán, van egy kis hasmenés is…no,de mégsem történhet meg az, hogy Józsika pár ilyen apróság miatt kimaradjon a közös élményből.
Ez mekkora igazságtalanság lenne, ugye?
Természetesen, anyukának már volt megoldási javaslata is: behozná csak az ünnepségre. Józsika eltölt egy órácskát a többiekkel, énekel a Mikulásnak, átveszi a jól megérdemelt csomagot és már jönnek is haza. Csak egy órácska!
Ez igazán nem nagy kérés, ugye? Ennyi idő nem elég a vírusnak, hogy átcsatangoljon a szomszéd kölökre, aztán meg haza. Ennyi idő alatt nem történhet semmi, hiszen a betegség jól nevelten megvárja kint, az ajtó előtt Józsikát.
Nos, úgy tűnik, a kérés gyorsan meghallgattatott, és gyanítom, nem ő volt az egyetlen szülő, aki hasonló ötlettel állt elő. Avagy elő sem állt, egyszerűen csak elhozta a gyermekét betegen a közösségbe.
Köszi!
Már tarol a tavalyihoz hasonló vírus, és láthatóan beteg gyerekek kóvályognak az iskolában és óvodákban.
Mi pedig bizony egy héttel hamarabb kivettük a karácsonyi szünetet, és időben jeleztem az óvónőnek, hogy másik Józsefet kell keresniük a fiam helyett a betlehemi repertoárba.
A szent család – közös megegyezéssel – idén nem lavórba lógó fejjel szeretné ünnepelni a karácsonyt.