Meglehetősen sarkalatos véleménye volt a húsevőkről, akikben szerinte simán benne él a kannibalizmus ösztöne. Még a kutyáját is áttérítette volna szíve szerint vega étrendre. Hattyú azonban ellenállt.
Úgy hírlik, Kosztolányi Dezső maga is nagy rajongója volt egy időben a nyers kosztnak. Egészen pontosan a bicsérdizmus életmód irányzatának.
Bicsérdynek számtalan hírességet – többek között Kosztolányi Dezsőt is – sikerült megnyernie, hogy az általa követett nyers étkezést és a hozzá kapcsolódó életfilozófiát kövesse.
Az író emiatt -saját bevallása szerint- naponta meg kellett küzdjön embertársai viharos érdeklődésével. Akkoriban ugyanis meglehetősen nagy különcségnek számított, hogy se húst, se zsírt nem fogyasztott, tisztán növényi táplálkozásra állt át, illetve tejtermékeket fogyasztott.
“Az sem közönyös, hogy mit eszünk”
Kosztolányi is vallotta az ókori mondást: az vagy, amit megeszel. Szerinte az étvágy, a vak ösztön pontosan tudja, mi kell a testnek és a jellemnek. Mert evéskor személyiségünket is építjük. Ahogy ő fogalmazott: amikor Shakespeare evett, akkor ő Shakespeare-t építette.
Ő maga például határozottabban jobban élvezte az életet, jobban értékelte a finomabb ízeket, az ingereket onnantól, mikor átállt a vegetáriánus táplálkozásra. Egész egyszerűen megfelelt testi és lelki alkatának ez az étkezés.
Ráadásul képtelen lett volna olyasvalamit megenni, ami valaha élt és mozgott. Szerinte, aki képes állatot enni, az akár embert is tudna.
Mit eszik vajon a nagyhírű író?
Sokakat érdekelt, hogy vajon mit eszik a különc Kosztolányi és családja, így a Huszadik Század újságírója otthonában kereste fel a családot, hogy beszámoljon ebédjükről.
Kosztolányiék a Tábor utcában laktak, Budán, s házuk egyik nagy nevezetessége az volt, hogy kapujában ült a család egyetlen húsevő tagja, Hattyú. Hattyú nemcsak kutyakiállításon szerzett maradandó érdemeket, de étrendet sem volt hajlandó változtatni.
Kosztolányi csak a “vadállat” jelzővel illette, mikor bemutatta az újságolvasóknak.
Az író 1927-ben úgy nyilatkozott a lapnak, hogy akkor már egy éve nyers koszton élt. Ebben persze vitathatatlan szerepe volt feleségének, Harmos Ilonának is, aki súlyos gyomorproblémákkal küszködött, s a nyers koszt hatására teljesen meggyógyult. Korábban orvostól orvosig jártak, de senki nem tudott neki segíteni. A nyers koszt viszont csodát tett.
Ilona pedig férjura elé is lerakta a nyers ételeket, akinek ezek felettébb ízlettek, így ő is követni kezdte ezt az étkezést. Kezdetben kíváncsiságból, később már tudatosan.
Kosztolányiék egyébként ekkor már nem ettek húst, sőt főtt ételt sem. Csak egyedül Hattyú nem tudta megszokni az úgynevezett nyers-kosztot. Ő megmaradt a cupáknál.
De mi van az asztalon?
A nagyhírű író asztalán a következő ételeket jegyezte fel az újságíró: “méz, vaj, sajtok, tejtöl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor”.
“Az ember emellett az asztal mellett még a szemeivel is jóllakik”-foglalja össze az álmélkodó cikkíró a látottakat, akinek a meglepődését csak fokozta, hogy Kosztolányi fia, Ádám is salátát tett a tányérjára.
Hattyú pedig nyugodtan rágcsálta a küszöbön az ebédre kapott hatalmas csontot.
Ő inkább megmaradt a hagyományos kosztnál.
Forrásaim:
Színházi Élet, 1928. okt. 21-27.,43. sz., 74. p.
http://www.huszadikszazad.hu/1927-oktober/tudomany/kosztolanyi-dezso-ebedje