Tegnap árubeszerzésen voltam, és jártamban-keltemben egyszer csak megakadt a tekintetem egy aprócska kis kávézó tábláján:
FOGYI KEHELY- ez volt kiírva öles bötűkkel.
Hirtelen lefékeztem, és még a dobozokat is leraktam a kezemből. No, erre mondaná a férjem, hogy én lennék az a női sofőr, aki tolatáskor is halkabbra veszi a Tankcsapdát a cd-lejátszóban. Mindez persze csak csipkelődő hipotézis, valójában nem vezetek.
Szóval óvatosan közelebb mentem az ominózus felirathoz, és – mivel én már nem igen hiszek a mesékben -, félhangosan szótagolni kezdtem:
FO-GYI-KE-HELY.
Azt a mindenségit…
“Mint az őrült, ki letépte láncát” rohantam a pulthoz, és rögvest letepertem a pultos csajt a kávés csészék közé, hogy azonnal árulja el, mi van ebben a fogyi kehelyben. Mert ilyen fagylaltos fantázianevet még sehol nem láttam. Milyen titkos összetevők vannak benne? Az alapanyagok diétásak vagy konkrétan fogyni lehet tőlük?
És ekkor kedvesen rám nézett, és mosolyogva mutatott a feliratra, ami hirtelen metamorfózissal immár fagyi kehellyé változott a szemem előtt:
– Biztos a fagyi kehelyre tetszett gondolni!- mondta tüneményesen.
Nos, állítólag a freudi elszólás (elírás vagy olvasás) kifejezés azt jelenti, hogy rejtett gondolataink utat törnek a nyilvánosság felé, imígyen leplezve le titkainkat.
Hogy is szólt a bölcs gondolat az Annie Hallban?
“Mindig is mondtam: Aki nem tudja, az tanítja. Aki meg tanítani sem tud, abból lesz a testneveléstanár”.
Facebook Comments