Ezzel a mondattal indult az a levél, amit az első vásárlói levelek egyikeként kaptam az ünnepek után. Sokszor kapok hasonló segítségkérő leveleket, mégis újra és újra elszorul a torkom, amikor olvasom őket.
Mély levegő, nagyon mély. Nehéz terepre kényszerülök ilyenkor: nem vagyok orvos, még csak gyógyszerész sem. Nincs nálam a bölcsek köve. Csak pár évnyi tapasztalat, és folyamatos információ-gyűjtögetés a reformélelmiszerek és étrend-kiegészítők piacán.
De tudom, hogy egy semmitmondó válasszal nem reagálhatok egy segélykiáltásra.
A levélíró rögtön leszögezi ugyanis, hogy a férje nem akarja az orvos által javasolt sugárkezelést igénybe venni, ehelyett inkább azt kéri, mondjak olyan étrend-kiegészítőket, amelyek meggyógyítják. Mert ilyen biztosan van. Mert mindig ezzel van tele a kedvenc magazinja, bulvárlapja, Facebook oldala. És nem csak neki.
Csak bökjek rá, melyik a tuti.
Nem, a citrom mindennapos fogyasztásától nem fog senki kigyógyulni a daganatos betegségéből, és a szódabikarbóna-kúra sem fog sajnos csodát művelni.
Ilyen csodaszerek nincsenek. De tudom, hogy nagyon szeretnénk hinni, hogy vannak. Mert nagyon szeretnénk belekapaszkodni bármibe, ami erről meggyőz bennünket. Emberi. Érthető.
Édesanyám rákban halt meg. Anyósomat, aki évekig kordában tudta tartani leukémiáját, később hónapokig ápoltuk, amikor áttétei lettek. Persze mi is sok mindent kipróbáltunk- az ésszerűség határain belül-, de ő sem, mi sem fogadtunk el mindent kritikátlanul, és nem kerestünk meg csoda-módszerekkel gyógyító kuruzslókat sem.
Muszáj megértetni, hogy egy kapszula, méregdrága csodaital, por vagy hókuszpókusz nem fogja ezt az agresszív betegséget meg nem történtté tenni. Aki ilyet állít, hazudik.
Mondhatnám persze a levélírónak, hogy kattintson ide és ide, rátukmálhatnék egy sor teljesen hatástalan, de felkapott és csillagászati áron kínált terméket. Kaphatna ál-hitet, csodákkal kecsegtetést, lebegő reményeket.
Nem megy.
Lájkvadász csodadokik
Fontos azonban már az elején megérteni, hogy az orvosi kezelést nem szabad egy kézmozdulattal ellökni. Mostanában egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mintha divatba jött volna ez a szemléletmód. Hiszen valamennyien egy összeesküvés áldozatai vagyunk, amelyet a gyógyszeripar és az orvosok mozgatnak, mi meg marionettbábuként lógunk a madzagokon.
Ezért aztán nyakló nélkül lájkoljuk és osztjuk a Facebookon és mindenféle kattintás-vadászatra létrejött oldalakon közölt ellenőrizetlen információkat, miközben lehet, hogy sokan ezek alapján a szenzációhajhász “cikkecskék” alapján fognak sorsdöntő elhatározásokra jutni.
Oké. Sajnos tapasztalatból mondom, hogy nem szabad nyugodtan hátra dőlni, annak tudatában, hogy az orvosok hajunknál fogva kihúznak majd minket a bajból. Hogy ők a tudás birtoklói, tehát nekünk már semmi dolgunk. Nekünk is muszáj leásnunk a gyökerekig, hogy változtathassunk.
Újratervezés
Mert lehet és muszáj legalább alapvető dolgokban változtatást hozni. Elhagyni például a cukrot, a fehér lisztet, a péksüteményeket és kenyereket. Kukába kell dobni a készételeket, gyorséttermi kajákat, konzerveket, nassolinivalókat, üdítőitalokat. Mindent, ami nem friss alapanyagokból készült.
Megtalálni azt, amire a szervezetnek ebben a kritikus állapotban szüksége lehet: tiszta vízre, gyógyteákra, minél több nyers zöldségre és gyümölcsre, és az ezekből készült levekre.
Persze, ezeket meg lehet vásárolni bio minőségben, ha nincs erőnk, tudásunk vagy időnk.elkészíteni.
És igen, vannak olyan étrend-kiegészítők, reformélelmiszerek, amelyek kezeléseink alatt segítségünkre lehetnek szervezetünk támogatásában.
De a legfontosabb mégis az, hogy muszáj végre azzal foglalkozni, akivel eddig nem volt időnk, mert mindig előrébb volt a határidős meló, a gyerek új edzőcipője, a férj ingének kivasalása, egy lájk begyűjtése valamelyik fotónk után.
Saját magunkkal.