VáltóTársak rovatom virtuális székében most Kiss Verus, szerkesztő-újságírót, az AnyaKlikk Blog egyik bloggerét fogom vallatni.
Verus két gyermek édesanyja, és egy mozaikcsalád motorja is egyben, hiszen hétvégente párja előző házasságából származó kisfia is náluk vendégeskedik.
Hogy működik egy mozaikcsaládban az egészséges étkezés? Miként lehet időt szakítani némi sportra is két kisgyermek mellett? És hogy kerül a gumicukor egy blogger dolgozóasztalára? Ezekről is mesélt Verus.
EEC: – Gyerekkorodból kaptál-e indíttatást az egészséges életmóddal kapcsolatos szemléletedhez?
Verus:– Anyukámtól sok olyan apróságot tanultam, amik nagyban meghatározzák az étkezési szokásokat a családomban. Ő például mindig azt mondta, egyszer egy nap főtt ételt kell enni, és érzem én is magamon, a főtt ételnek más az “energiája”, másképp fogadja be a testem is. Így ezt még a legspórolósabb időszakokban is igyekeztem minden életszakaszban tartani, mióta gyermekeim vannak, azóta pedig hatványozottan.
Amikor gyerek voltam, nem volt olyan, hogy ne lett volna otthon zöldség és gyümölcs. Mindennap volt a szendvics mellé paradicsom vagy paprika, télen minimum valamilyen savanyúság. Minden ősszel vettünk télre pár zsák almát, és minden áldott nap ettünk egyet, vagy az volt a kis tízórai zacskómba rejtve. Anyukám arra is megtanított, hogy mindig változatosan kell főzni, variálni az alapanyagokat. Sajnos ebben olyan extrán egészséges példát nem kaptam, mert édesapám a klasszikus, magyaros ételeken kívül nem túl befogadó. Néhány alapfűszert leszámítva például a fűszerek elképesztő sokszínűségére csak önálló életem során döbbentem rá.
Anya sokat fogyókúrázott, de sosem mozgott mellé, mindig ingadozott a testsúlya, de inkább túlsúlyosan maradt meg emlékeimben, habár betegsége miatt élete utolsó két évében csontsoványra fogyott. Akkor kaptam még nagyobb löketet a még egészségesebb életmóddal kapcsolatban, amikor elhunyt (10 éve lesz idén, mellrák). Nagyon odafigyelek arra, mit eszek, és soha, egyetlen szűrővizsgálatot sem hagyok ki, sőt számtalan olyanra járok, ami nem kötelező.
Nálunk gyerekkoromban minden fontos volt, ami a szellemi táplálékot jelentette, ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek: egészen felsős koromig volt esti felolvasás, mese, aztán énekkaros voltam, kétféle nyelvvizsga-felkészítőre írattak be, több magyar-, biológia- és nyelvi versenyen indultam – és még hosszan sorolhatnám, de a sport valahogy kimaradt. Egy-két rövidtávú váltófutásra vitt a testneveléstanár, meg párszor voltunk az iskolával úszni, de nem nagyon volt más mozgás az életemben. Ráadásul kisvárosban nőttem fel: akkoriban nálunk sakkozni és vívni lehetett, ezek egyike sem vonzott. Gondolom, a szüleim sem gondolták, hogy ez az én világom, jogosan.
Persze a szomszéd gyerekekkel mindennap kint bicikliztünk az utcán, meg ment a futkosás, gumizás, ugrókötelezés, hulahoppozás, és nem a tablet és számítógép volt a fő elfoglaltság. Soha nem voltam egy fenekemen ülő típus, és vékony testalkatú is voltam világéletemben, úgyhogy azért az elhízás nem nagyon fenyegetett.
EEC: -Hogy jellemeznéd a konyhádat három szóval?
Verus:– Kíváncsi, kísérletező, bravúros – mert általában minden újat igyekszem kipróbálni, ha mást nem, valami régi alapanyagot felváltva, de sokszor épp valami újdonság miatt ismerkedem, kísérletezem új ízekkel. Bravúros: nagyon fontos, hogy ne legyen drága. Lakáshitel, két kisgyermek – elég hívószavak arra, hogy a konyhapénzt jól osszam be. Erre amúgy tökéletesek a reform alapanyagok: ami értékes, tartalmas, nem feltétlenül drága, és ezer arcával be lehet húzni a menütervezésbe. Ezért szeretem például a zabpelyhet, a kölest, bulgurt, vagy említhetném a kuszkuszt, a chiát is.
EEC:- Mit jelent számodra az egészséges étkezés?
Verus:– Mi úgy szoktuk mondani a férjemmel, amikor valami egészségeset és finomat eszünk, hogy most tényleg “örül a sejtkirály”. Tényleg mindig elhangzik, ha sikerül valami olyat alkotnom, amin nem érződik különösebben, hogy reform (pl. nem tolom benne túl a teljes kiőrlésű lisztet), de emellett jól esik az utolsó falatig, és tudjuk is róla, hogy a szervezetünk is hálás érte. Szóval lehet benne olyan alkotórész, ami ma reformnak számít, de ettől hozza a régen megszokott ízvilágot, amit gyerekként kaptunk alapnak, ízlésformálóként. Emellett én elkötelezett vízivó vagyok, napi két liter alsó hangon lecsúszik, applikáció is figyelmeztet. A fiam is 90%-ban vizet iszik.
EEC:- Hogy illesztesz össze kétféle étrendet hétvégén, amikor a párod gyermeke is nálatok van?
Verus:– Olyankor gyerekbarát menü van. Van a nevelt fiamnak egy listája, amit együtt írtunk össze, hogy mit szeret. Így nincs konfliktus. Mert mi lehet, hogy örömmel esszük meg a pikáns avokádókrémet és házi lepénykét hozzá, de ő csak néz, hogy inkább virslit enne és szörpöt inna. Ő például nem érti, hogy a paradicsomleves nem feltétlenül a menzás verzióban finom csak, sok cukorral és betűtésztával; mi viszont inkább olaszosan, cukkinivel, akár sajtkockákkal esszük az esetek túlnyomó részében. De ez rendben van, ő más háztartásban nevelkedik. A láthatások alatt azonban kompromisszum kell. Például akkor van bolognai, ha itt van, de legalább durum vagy teljes kiőrlésű tésztával. Van goffri reggelire, de keverek bele hajdinalisztet is, és nálunk nincs mogyorókrém. Helyette házi lekvár jár hozzá.
EEC:- Jelenleg van-e valamilyen speciális diétátok?
Verus:– Mivel a nagyobbik fiam tejfehérje-érzékeny volt, sok mindent megtartottam abból az időszakból, amikor a tej, tejföl, joghurt, sajt és társai ki voltak zárva a konyhámból. A mai napig felesben használom nagyjából a növényi tejszíneket, tejeket, krémeket a tehéntejből készültek mellé. Ez most kapóra is jön, mert a nevelt fiam meg ekcémás, így ő sem nagyon eszik tejterméket, szóval nincs feszültség. Másrészt kísértetiesen hasonló ízű ételek varázsolhatók már. Eléggé belejöttem 3 év alatt. A fiamnak – érdekes egyébként – épp a napokban próbáltam most először élesben, magában nyers tejet adni, és közölte, hogy nagyon nem finom, kér helyette egy kis zabtejet vagy ami van itthon. Ezekből sem iszik napi szinten egyébként, de ha már valami édes mellé kér valamit, ez az, ami elsőre eszébe jut, meg a mézes tea.
EEC:- 3 alapanyag, amit egy lakatlan szigetre vinnél. Mik ezek? Miért?
Verus: -Paradicsom, zabpehely, meggy. Hülyén hangzik, de ezek nekem a legfontosabbak, bármikor, bármi készíthető belőlük (ha nem is egyszerre, de külön-külön), és az egész család megeszi, meg az összes gyerkőc.
EEC:- Szülés után hogy tudod beilleszteni a mozgást a napirendedbe?
Verus: – Nagyon nagy akarattal és szervezéssel, előre kell gondolkodni egész napra. A legkisebb alvása eléggé befolyásol, illetve az, hogy ő jelenleg igény szerint szopizik, így nem tudok messzire kerülni tőle. Ráadásul a nagyobbik (mindjárt 3 éves) fiam is velünk van itthon, ellenben a férjemet csak késő este látjuk. Van hasizomtornám, amit gyógytornász írt elő, az 15 perc, és általában éjjel fér bele az időmbe, ha mindkét fiam alszik már.
Extra jó, ha a kicsi délutáni utolsó alvását rajtam tölti, hordozókendőben, miközben én 20-30 percet minimum mozgok az elliptikus trénerünkön. Neki ringatózás, a mozgás nem jár csapódással, úgyhogy sem a terhesség alatt ismét megroggyant térdem, sem a gyenge core-izmok nem bánják. Közben a nagyobbikkal beszélgetünk, ő is valami tornát imitál. Most nekem erősödéses időszak van, tavaszra szeretném visszaépíteni az erőnlétemet, aztán újra a kocogós mindennapokkal levezetni a fáradt gőzt. Nem vagyok hosszútávos futó, engem már a heti 2-3 alkalommal megejtett 4-5-6 km futás is kikapcsolt, szinten tartja a versenysúlyomat. Fogynom már nem kell, tényleg csak izmot építeni.
Amúgy külön érdekes, hogy én tényleg nem sportoltam soha, semmit. Az első szülésem után ébredt bennem az elemi vágy, és nagyon örülök, hogy így alakult. Előtte sosem voltam kitartó: ha vettem is aerobik vagy kondibérletet, általában 3 alkalom után hagytam veszni az egészet. Most viszont, a gyerekek és az ezerféle szerep mellett, amit be kell töltenem, a legjobb kikapcsolódás. És soha nem fogom már abbahagyni, mert az életem része lett, és tudom, mennyire jól érzem magam tőle.
EEC:- A férjeddel mennyire egyforma az egészséges étkezéshez való hozzáállásotok?
Verus:– Szerencsére a férjem partner, de ő egyben igényes is az étkezéseire, úgyhogy azért akármit nem tolok le a torkán. A Varró Dani-féle klasszikus például remekül leírja a jelenséget. Olykor ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, amikor kísérletezem, de már nagyjából eltalálom, mi az, amit ne is tálaljak neki inkább, mert nem lesz sikere. Amúgy mindent megkóstol, ad javaslatokat. Ha vega a kaja, általában javasolja, hogy legközelebb kerüljön bele csülök. Ő egyébként tényleg húsevő. Általában azonban nagyon jól eltalálja, mivel lehetne jobbá tenni az adott ételt.
EEC:- Kilengések? Csaló napok?
Verus: – Persze – legyünk őszinték – van olyan, hogy én is megborulok.
Mert azért nemcsak eritrit és méz van itthon. Ha úgy van, éjjel nekem is lecsúszik 4-5 gumicukor a gyerek készletéből. Szerencsére egyre ritkábban. Inkább a gyerek almaccsipszére járok rá. Az éjjeli dolgozás, blogolás alatt ez a gyengém.
Ugyanakkor sokszor van itthon kifejezetten szénhidrát-csökkentett süti, vagy akár annyi édesítés van benne, hogy banánt keverek bele tojás es cukor helyett. Ebből lelkifurdalás nélkül nassolunk a férjemmel éjjel.
EEC:- Hol és hogy szerzel be alapanyagokat?
Verus: – Nagyáruházakban, illetve nagyon sokat rendelek webáruházakból, az alkalmanként megcsappant készletemet meg akutan a kis bioboltból töltöm fel, bár ez a legkevésbé gazdaságos.