Ma reggel, ahogy vittem a fiamat oviba, a postaládába dobva találtam egy kézzel írt számlát. Az egyik helyi bio gazda dobta be, akitől homoktövis velőt és őrleményt szoktam vásárolni.
Korán volt még nagyon, de a számla – ahogy ígérte – ott volt.
Sokat szoktam ezen gondolkodni.
Egy termék és még több
Egyre több termelői piac, kézműves vásár, zöldséges doboz-rendszer működik, és engem jó érzéssel tölt el, ha lehetőségem van ezekről a helyekről vásárolni, és ezekkel az emberekkel kapcsolatba kerülni.
Amikor elvetődsz egy-egy ilyen piacra, vásárra, akkor óhatatlanul szóba elegyedsz az asztal másik oldala mögött állóval. Mert itt nemcsak egy terméket veszel, hanem ettől jóval többet. Rafinált marketingesek egyből mondanák, hogy itt érzéseket, odafigyelést, időt is kapsz a pénzedért, és persze ez tényleg így van, ha ezt az ócska marketinges szöveget kell(ene) használnom. Aki azonban kisvárosban vagy falun él, az tudja, hogy ez már a marketing-guruk ideje előtt is így volt.
És mindez hatványozottan igaz, ha személyesen is ismerem az illetőt, és tudom, kinek a munkája került egy-egy üveg lekvár vagy öko mosószeres flakonba töltve. Ismerem a családjukat, tudom, hogy mennyi energiát és törődést kapnak ezek a termékek, és ezáltal a vásárlók is.
Nem kell egy nagyáruház polcai közt kóborolnom, és találomra leemelnem valamit, amiről talán csak a csomagolás és némi termékinformáció után tudok dönteni. Ha tudok…
Vannak, akikkel évek óta kapcsolatban állok, és lehet, hogy tudnék hasonló terméket jobb áron szerezni, amit nagykereskedésben is megvásárolhatok. Lehet, de nem érdekel.
Mert tudom, hogy bármikor segítenek, hozzák az árut és cserélnek, ha kell. Mert ismernek, és tudják, hogy kölcsönös a segítség és a jó kapcsolat.
És tudjátok mit?
Sokszor hallom, hogy becsmérlően beszélnek a magyar kisvállalkozásokról: hogy nem olyan gyorsak, túl drágák és lehúzzák az embert, így inkább valamelyik külföldi székhelyű nagy webáruházból vagy boltból vásárolnak. Ahonnan valóban pikk-pakk megjön a csomag, és olcsóbb a cucc, de csak addig problémamentes a kapcsolat, amíg nem kerül porszem a gépezetbe.
Mert, ha valami gond adódik, amit meg kellene oldani, érdekes módon, sokszor pont ezek a grandiózus vállalkozások nem sietnek megoldást keresni. Biztosan, nektek is vannak hasonló tapasztalataitok.
Amit lehet, helyi kisboltokban vásárolunk meg, és ha asztalos, villanyszerelő vagy autószerelő kell, azt is itt keresünk. Mert az autószerelőnek odaadhatom a kocsikulcsot, rábízhatom a kocsit, és nem húz le ezer másik “javítanivalóval”. Mert a villanyszerelő visszajön fél év múlva is, ha valami gond adódik, és javítani kell.
Kisvárosi mentalitás? Nem szégyellem!
Kisvárosban élek.
Közhely, de itt mindenki ismer mindenkit. Évekig vezettem egy kis bioboltot és drogériát, amit anyósomtól örököltem. Ebbe a boltba találkozni (is) jöttek az emberek.
Itt mindig megálltak, és most is megállnak a bolt közepén egy-egy mondatra, információcserére vagy jó szóért. Itt még hagyomány felíratni egy-egy terméket, ha épp nincs készleten, mert a boltos meghozatja neked.
Ebben a városban szinte minden bolt pultja mögött tudják az eladók, hogy mit és hogy szeretsz vásárolni.
Személyes ismerősök vagyunk.
Lehet, hogy különös, de én még hiszek ebben. És már csak virtuálisan találkozom a vásárlóimmal, ezt a kisvárosi mentalitást nem szeretném elfelejteni.