Bucky Cantor, a 23 éves zsidó gyökerekkel rendelkező, erős testfelépítésű és nagy tiszteletnek örvendő testnevelőtanár egy csapatnyi gyermeket felügyel és terelget 1944 nyarán New Jersey-i Newark városában, miközben a vele egykorú férfiak épp a náci Németország ellen harcolnak. Ő ugyan megmenekült a háború borzalmaitól, ami miatt súlyos bűntudat mardossa -hiszen rossz látása miatt végül nem sorozzák be, de egy hasonlóan pusztító, kétségekkel, vívódásokkal teli helyzetbe sodródik, ami ellen nincs fegyver és kapitulálni sem lehet belőle.
20. századi önsorsrontás
Philip Roth életművének lezáró könyve a Nemezis, ami már címében is jelzi, hogy egy ízig-vérig sorstragédiával lesz dolgunk. Főhősünk folymatos harcban áll önmagával, lelkiismeretével és az Istennel egyaránt.
Roth igazából egyetlen kérdés köré építi a könyvét: megengedhetjük-e magunknak, hogy egy borzalmakkal és halállal teli világban boldogok legyünk? Örülhetünk- e az életnek, a szerelemnek ott, ahol gyermekek ezreit ragadja magával egy ragályos betegség, és ahol az Isten saját kénye-kedve szerint olt ki fiatal életeket?
“Nézd, a te Istened nem az én ízlésem szerint való (…)Nekem ő túlságosan gonosz. Túlságosan sokat fogalkozik gyerekek öldösésével”
– vágja korábbi szerelme Bucky fejéhez, amikor egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tesz, hogy összekösse az életét a férfival.
Bucky Cantor azonban meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg a boldogságot, hiszen minden vele és körülötte zajló eseményt és történést saját bűnének tekint, és menthetetlenül belesüllyed az önsorsrontás tragikumába.
A Nemezis háttere: a rettegett poliovírus
A poliovírus (gyermekbénulás) a 19 század végén jelent meg járványos méretekben, és vált a század első felének legrettegettebb betegségévé. Még tragikusabbá tette az a tény, hogy elsősorban a 10 éven aluli gyermekeket érintette, és védekezni is csak a távolságtartással, karanténnal és szigorú higiénés szabályokkal tudtak ellene. Voltak, akik tünetmentesen, vagy enyhébb tünetekkel átvészelték a betegséget, de sokan nem voltak ilyen szerencsések. A vírus ugyanis a mozgató idegsejteket megfertőzve izombénulást, akár a végtagok mozgásképtelenségét és a légzőizmok károsodását is okozhatja. Ekkor vastüdőbe, egy légzéstámogató eszközbe kerültek a betegek, amely segített életben tartani őket, de egyúttal börtönükké is vált.
A regény idilli világának is ez a járvány és a vele járó egyre erősődő fenyegetettség-érzés vet véget. A Nemezis jól visszaadja a későbbi, főleg az 50-es években eluralkodó rettegést, amikor a szülők – látván a betegség szövédményeivel – életben maradtakat, másra sem tudtak gondolni, csak arra, hogy vajon az ő gyermekeik megússzák-e ezt a borzalmat?
Amerikában 1952-ben pusztított hatalmas járvány, 57 ezer bénulással.
Roth előre megírta a történetünket
Teljesen véletlenül került a kezembe Philip Roth Nemezise, de pár oldal elolvasása után azonnal belémhasított a felismerés:
Roth egész egyszerűen megírta a jelenlegi járványhelyzetet, és beleírt mindent, amit 2020 óta mi magunk is megtapasztalunk. A félelmek, a tudatlanság, a kétségbeesett védekezés, az egymás ellen uszítás, a rettegés a megfertőződéstől, a járványügyi intézkedésekkel szembeni bizalmatlanság, a bűnbak-keresés mind-mind helyet kapnak ebben a regényben.
A könyvből kiderül, hogy a szülők már a járvány kezdetekor eltiltották gyermekeiket az uszodák és parkok látogatása alól, nem engedték őket buszra szállni, nyilvános vécét használni, vagy nyilvános ivókútból inni. Minden étkezés előtt kötelező volt az alapos szappanos-melegvizes kézmosás.
Amikor a regény elején pár olasz fiatal megjelenik a gyerektábor sportpályáján és a bandavezér teleköpködi azt, fejvesztve kezdődik a fertőtlenítés, hiszen az a hír járja, hogy az olaszok terjesztik a kórságot:
Mivel a városban eddig az olasz negyed produkálta a legtöbb megbetegedést, a miénk pedig egyet sem, az emberek elhitték, hogy az olaszok, ahogy maguk mondták, aznap délután pontosan azzal a szándékkal autóztak át a városon, hogy megfertőzzék a zsidókat, és ez sikerült is.
De a bűnbakok sora végtelen: hibásak a fekete bőrű takarítónők, akik behurcolták a bacilusokat, a posta, ami terjeszti a kórságot, és Horace, a zsidó negyed bolondja, aki mindig koszos és ápolatlan. Márpedig a gyermekbénulás és a tisztátlanság kéz a kézben jár.
A megbetegedések és halálesetek számának növekedésével egyre tapinthatóbb a feszültség majd a pánik, ami úrrá lesz a regény szereplőin, és persze a főhősön is. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a kórházak egy része kifogyott a vastüdőkből, a szülők pedig már a szabadba sem engedik ki a gyermekeket, nehogy elkapják a levegőben terjedő vírust.
A bizonytalanságot csak fokozza, hogy a hosszú lappangási idő miatt senki nem tudja, hogyan terjed a polio-vírus.
Nem, ez nem fikció. Roth valós események és kutatómunka alapján írta meg a Nemezist, ami kísértetiesen felidézi mindazt, amit a koronavírus-járvány miatt átéltünk az elmúlt években.
Harc az idővel: A gyermekbénulás elleni védőoltás
A járványos gyermekbénulás tombálásnak közepette versenyfutás kezdődött az idővel: miközben a fertőzések világszerte nőttek, az összes nagyhírű kutató közel egyidőben foglalkozott a vírussal.
A polio elleni első szérum 1953-ban született meg, kikísérletezése Edwark Stark nevéhez fűződik, és injekció formájában kaphatták meg a gyerekek.
Hatalmas létszámú, az első ilyen „gigantikus” létszámmal induló próbaoltás kezdődött el Amerikában egymillió ún. „Polio Pioneers” bevonásával, majd a katonaság is egymillió oltásra tartott igényt. Az oltóanyag előállításához szükséges 7,5 millió dolláros költséget gyűjtésekből finanszírozták.
Az élő, szájon át adott oltóanyagot Albert Sabin, bakteriológus és gyermekgyógyász fejlesztette ki, amit először magán, majd a következó években 100 millió emberen teszteltek. A Sabin-cseppek használatát 1960-ban engedélyezték az Egyesült Államokban, és a világon először Magyarországon tették kötelezővé.
A gyermekbénulás elleni inaktivált poliovírus vakcinát jelenleg kombinált oltóanyagban kapják meg a gyermekek (Az alapimmunizálás betöltött 2, 3, 4 hónapos korban, az első újraoltás betöltött 18 hónapos korban, majd a második emlékeztető oltás betöltött 6 éves korban történik).
Március 3-a a Sabin–csepp napja, amikor az 1993. március 3-án elhunyt Albert Sabinra emlékezünk.
(A borítókép licence: https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/deed.en)