Délután négy. Miközben a szegedi Városháza felé vesszük lépéseinket, örömmel állapítjuk meg, hogy viszonylag kellemes idő ígérkezik a Szegedi LMBT Közösségért Csoport és az Amnesty International Magyarország rendezvényén, amely a Budapesti Pride Fesztivál programsorozatának része. Igaz, már ekkor is gyülekeznek Szeged felett a felhők, amelyek azt sejtetik, hogy hamarosan kitör a vihar itt is. Öt óráig azonban viszonylag békés piknik- és fesztiválhangulatban tölthetjük az időt. De ne siessünk ennyire előre…
A Városháza előtt csinibe vágott násznép sorakozik hosszú tömött sorokban. Egy pillanatra össze is zavarodunk, hogy jó helyen járunk-e, aztán a szemben lévő szökőkútnál megpillantjuk a mi programunkra gyülekezőket. Persze, itt kissé kötetlenebb a dress code.
Miközben a hivatalos ceremónia során összeadott boldog házaspárt lelkesen éltetik családtagjaik és barátaik, mi is igyekszünk kifejezni örömünket azoknak a pároknak, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy a Városháza házasságkötő termében mondják ki a boldogító igent. Őket egy szimbolikus házasságkötés keretében adják össze az Amnesty International jelképes anyakönyvvezetői ezen a különleges rendezvényen. A résztvevőknek még egy oltár is készült, ahol fogadalmat tehetnek és házasságkötésükről emléklapot kapnak.
Az összeverbuválódott kisebb baráti közösségek, főként tizenévesek woodstocki hangulatban ücsörögnek, beszélgetnek és cigiznek a parkban egy-egy pléden, miközben zene szól.
– Tessék mondani, itt most mi zajlik?- kérdezi egy ötvenes nő tőlem, miközben a Pride feliratú transzparenst fixírozza.
Mesélek neki az eseményről és a szabad házasságkötés lehetőségéről, ő meg kedvesen bólogat.
Öt óra után egy kicsivel aztán megjelennek azok vendégek, akik biztosan nem kaptak meghívót, és akiket olyan jó volt nélkülözni. Pár pillanat alatt megtörik a békés és családias hangulatot. Egy féltucatnyi ifjú titán bekiabál egy-egy trágár mondatot, aztán bringára pattan és illa berek, nádak, erek. Sietni kell, hogy a vacsira időben hazaérjenek. És persze nem hagyhatta ki a programot a Mi Hazánk Mozgalom és a Magyar Gárda sem.
– Engem aztán nem zavarnak, csak hagyjanak békén! – ordít jobbról.
– Mocskos buzik! – visít balról.
Ekkora már a rendőri jelenlét is láthatóan megerősödik. Látom, hogy feszülten figyelik a provokáló srácokat. Egy Amnesty International felsőt viselő fiatal lánnyal beszélgetnek, aki igyekszik kordában tartani a már-már szétfeszülő kommunikációt. Van, aki mobiltelefonra mondja markáns és hangos véleményét.
Hagyják, ventiláljon egy kicsit…
Egy pasas a rendezvényre berohanva tépi le a molinót, egy kisgyereket fel is lök a hős szabadságharcos, akit gyorsan elvezetnek a zsaruk.
A párok közben sorra járulnak az oltár elé, miközben a mellettünk lévő parkban újra és újra felhangzik a násznép örömujjongása. Kár, hogy ilyen sok viharfelhő gyűlt össze. Hamarosan lecsap a vihar, ezért indulunk is haza.
Útközben azért még magunkhoz veszünk az asztalról pár szivárványos matricát, és egy brosúrát a bejegyzett élettársi kapcsolatokról.
Egy biztos: néhány órácska erejéig Szegeden is valóban szabad volt a házasságkötés mindenkinek.
Valamennyi fotó a szerző tulajdona! (Újbóli közlésük engedélyköteles)