Általános iskola 7. és 8. osztályában (a rendszerváltás környékén járunk) már-már forradalmi pofátlanságnak számított, hogy külön tanórákon igyekeztek felvilágosítani bennünket. Valami stencilezett rettenetből okított bennünket a tesitanárunk, és olyan filmekből próbáltunk szex-edukálódni, mint a Dirty Dancing és A kék lagúna; de mégis nagyon élveztük, hogy komoly témákról esik szó és halálosan komolyan veszik minden kérdésünket.
Az iskolai szexuális felvilágosítással kapcsolatos gondolataimat egyébként két mondatban össze tudnám foglalni, hiszen többnyire e két mondat köré épül a tematika évtizedek óta:
– Hogy ne legyél terhes?
– Miként kerüld el a nemi betegségeket?
Pedig lássuk be, a szimpla testi funkciók ismertetése és a lehetséges vészforgatókönyvek bemutatása mellett jóval többről kellene, hogy szóljon egy tizenéves felvilágosítása.
Beszéljünk például arról, hogy ismerhetik meg még jobban a testük és a másik testének a működését!
Vagy beszéljünk arról, hogy a fogamzásgátlás nem azt jelenti, hogy “Jól van, drágám, bekapsz egy gyógyszert, hiszen neked egyszerűbb”!
És beszéljünk a pornó kultúrájáról is! Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk, hogy ők bizony már képben vannak itt is.
Persze adódik a kérdés, hogy ki vezesse be a gyerekeinket erre az ingoványosnak tűnő területre. A szülők többsége talán egyetért velem abban, hogy ez a mi feladatunk, mégis van bennünk némi hárítás az iskola felé ez ügyben. És mit lép az iskola? Vagy az osztályfőnök vagy a védőnő kapja meg ezt a nem túl hálás feladatot, amit gyakran a kollektív pironkodás leng körbe vagy össznépi kínos röhögésbe fullad. Van ennek értelme így?
Ideálisabb esetben a témában jártas, kellően nyitott külső szakemberek, civil szervezetek veszik át ezt a feladatot az iskolától, de ki az, akit be lehet engedni erre a területre?
Kell-e szabályozni ezt a kérdést? Lehet mindenről (is) beszélni?
Dúró Dóra szerint kézi vezérlés alá kell vonni azt a területet is az oktatási intézményekben. A Mi Hazánk Mozgalom ugyanis komoly aggodalomba esett amiatt, hogy ha az iskola falain beül elhangzik például a homoszexuális kifejezés, az tömegesen viszi rosszba a fiainkat és lányainkat. Mert hiszen tudjátok, hogy van ez…Mint a középkori pestis. Elég ha rád lehelik a szót, vagy a szemed elé kerül a téma, és máris belekerülsz a nyavalyába.
Emlékszem, hajdanán volt olyan szexuális felvilágosító kampány, amikor a brossúra mellé óvszer is járt. Nos, a gondos tanerő gyorsan eltávolította az óvszereket, nehogy illetlen gondolatok szülessenek a fiatalok fejében. Na, ja. Mert amúgy óvszer nélkül eszükbe nem jutna csinálni.
Szóval, dugjuk csak a fejünket a homokba, hallgassunk mélyen, mert a gyerekeink amúgy is süketek, vakok és szeretik, ha hülyének is nézzük őket. Az etika tankönyvben meg nyomassuk tovább a mesevilágot az ideális családról a gyerekeknek, ahol “Papa, mama, gyerekek, csupaszív szeretet” van, ahol senkinek nem váltak el a szülei, mindenkinek van tisztes nagymamája és nagypapája, és ahol vasárnaponként templomba járunk valamennyien (a példák nem légből kapottak, az első osztályos gyerekem tankönyvéből szemezgettem).
Ezen a héten az iskolai felvilágosításról beszélgettünk veletek a Twitch-en. Nézzétek meg, mit gondolunk még a témáról, és mit szóltak a nézőink Dúró Dóra javaslatához!