Piszok nehéz terep, de megéri felmászni!

Piszok nehéz terep, de megéri felmászni!

Piszok nehéz terep, de megéri felmászni!

Ragadj bakancsot, dolgoztasd meg a hónalj stiftedet, mert garantáltan leizzadsz, és elmondasz pár Miatyánkot, mire a Vadálló-kövekre felkapaszkodsz!

– Köszönöm szépen, alakulok, mint púpos gyerek a présben!- válaszolom készségesen azoknak, akik arról érdeklődnek, hogy vészeltem át az elmúlt vérzivataros időszakot. Komolyan mondom, nincs panaszra okom. Míg mások a koronavírussal és millió-egy veszteséggel kellett, hogy szembe nézzenek, miközben azon szorongtak, hogy ne csússzon ki a talaj a lábuk alól; én főként az egészségügyben dolgozó férjemet féltettem, és próbáltam a gyerekekben tartani a lelket. A hónapok múltával azonban a töretlen optimizmusomon sok-sok apró repedés keletkezett, és egyre nehezebben lendültem túl azon, hogy a tervezett futóversenyeimet ötödjére-hatodjára halasztják, tologatják vagy épp törlik. Tudom, ennél nagyobb bajom ne legyen…

Az egyre növekvő távolságtól – ami nemcsak fizikailag, de lélekben is egyre jobban elsodort a korábbi közösségeimtől, a barátoktól -, a levegőben érződő folyamatos rettegéstől aztán padlóra kerültem. Áprilisban valami eltört, és beszippantott a depresszió, és vele együtt egy sor egészségügyi probléma is. Azóta próbálom apránként összerakni a mozaikjaimat, és fókuszba hozni mindazt, ami korábban örömöt okozott.

Terápiás túra- Dömösről

Május utolsó hétvégéjén épp jókor jött egy terápiás 16 km-es túra, ami bő 6 órás gyaloglást és némi szintes terepet kínált, a Vadálló-köveket és a Prédikálószéket is érintve. Nem vagyok gyakorlott túrázó, bár viszonylag sportos életet élek, egy kissé mégis tartottam attól, hogy a tervezett túraútvonalunkat gyakorlottabb túrázóknak javasolják, és erre párszor táblákkal is figyelmeztettek. De ne szaladjunk ennyire előre!

A dömösi hajóállomásról indulva a Szentfa-kápolnát és a forráshoz igyekeztünk. Másfél éve innen a Rám-szakadék felé vettük az irányt, most a piros háromszöget követve a Vadálló-köveket terveztük meglátogatni. A Vadálló-kövek innen 1,3 km-re, a Prédikálószék 2,3 km-re található.

Az út izgalmasabb és nagyobb odafigyelést igénylő része itt veszi kezdetét: A Vadálló-kövekhez vezető meredek (45-50 %-os) emelkedő, némi erőnlétet, egy jó bakancsot (ennek sajnos híján voltam a túrán) és stabil idegrendszert igényel. Azon se lepődj meg, ha egy idő után négykézláb találod magad. Tériszonnyal küszködők pedig jobban teszik, ha az előttük lévő útvonalra koncentrálnak, és a meredek előtt még párszor megdolgoztatják a hónalj stiftet!

Kezdődik…
Tenyeres

Ha sikeresen leküzdöttük a helyi Ninja Warrior pályát, jöhet egy kis szusszanás, és csak annyi a dolgunk, hogy hosszasan bekebelezzük a látványt, ami a Vadálló-köveknél vár bennünket. Persze ne feledjük, hogy a 12 millió éves omladékos sziklaképződmények nem játékszerek, nem véletlen, hogy sokszor akad itt dolga a hegyimentőknek!

Fent ez a panoráma fogad
A szerző, boldog elégedettségben
Sziklák mindenütt
A sziklás gerincen való felkapaszkodás koncentrációt igényel

A Vadálló-kövek különleges alakú szikláihoz természetesen különleges nevek is dukálnak (Nagytuskó, Széles-torony, Bunkó, Függőkő, Felkiált jel és Árpád trónja).

Ahogy elhagyjuk a Vadálló-köveket, egy újabb meredekebb szakasz tartogat még egy kis kihívást, mire megérkezünk következő úti célunkhoz, a 639 méter magas Prédikálószékhez. Itt már erősen ránk fér egy kis pihenés és némi töltekezés is. Örök hála túratársamnak, Lacinak, aki még kávét is hozott magával, ami életmentő volt ezen a hideg, szeles május végi szombaton.

A kilátó

Persze megmásszuk a 12 méter magas Prédikálószéki-kilátót is, aminek a harmadik szintjén pompás panoráma vár ránk: az egész Dunakanyar.

Innen aztán már kifejezetten barátságos, és jóval kevesebb kihívást tartogató útvonal vár ránk, ahol a pulzus sem száll el: a Dömösre visszavezető útvonal kiváló lehetőséget ad a csendes szemlélődésre és elmélyedésre. A zöldbe borult erdő, a különleges képződmények, völgyben megbújó patakok, az erdő lakóinak lábnyomai és a természet ezerféle hangja szinte mindenkit elszédít az elmúlt egy évnyi bezártság után. Bevallom, nehéz is tempós haladásra bírni magam.

A zöld árnyalatai
Békaperspektíva
Leereszkedés
Kapaszkodó
Mélység mindenütt

A dömösi hajóállomásra visszatérve még egy kicsit megfürdőzhetünk a napfényben, és a Dunától búcsút véve lassan hazaindulunk.

Köszönöm túratársaimnak ezt a csodás napot! Nektek pedig szeretettel javaslom az útvonalat (Infó: ITT)

Köszönet a képekért Limpek Lászlónak, Héjjas Józsefnek és Hegedűsné Dávid Andreának!

Ha nem szeretnél lemaradni, csekkold gyorsan Facebook oldalamat is!

Facebook Comments